Sándor János (bányamérnök)
| Sándor János | |
| Született | 1920. augusztus 3.[1] Kazár |
| Elhunyt | 1987. április 1. (66 évesen)[1] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | bányamérnök |
| Sírhelye | Farkasréti temető (23/1-1-93)[3][4] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Sándor János (Kazár, 1920. augusztus 3. – Budapest, 1987. április 1.) magyar bányamérnök.
Életpályája[szerkesztés]
1944-ben diplomázott Sopronban, a Műegyetem soproni bányamérnöki karán. 1945-től a kisterenyei bányák és sodronykötél-pálya üzemvezetője volt. 1946-tól Kazáron, Újlakon és Kisteleken volt üzemvezető. 1952-től a Mátranováki Szénbányák főmérnökeként dolgozott. 1956-tól az Uránterv alkalmazottja és a Nehézipari Minisztériumban az uránipari főosztályt vezette. 1967-ben a Bányászati Tervező Intézet (BTI) igazgatója lett, majd 1979-től a jogutód Központi Bányászati Fejlesztési Intézetben (KBFI) igazgató-helyettese volt. 1979-ben vonult nyugdíjba.
A nógrádi szénmedence különböző üzemeiben tíz éven át főmérnökként dolgozott. Mátranovákon eredményesen alkalmazta elsőként az új Donbassz kombájnt. Korábbi üzemi tapasztalatait számos bányaüzem tervezése során kamatoztatta.
Sírja a Farkasréti temetőben található (23/1-1-93).
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC13280/13374.htm, Sándor János, 2017. október 9.
- ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2020. július 12.)
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_NOGR_Sk_2000_Banyaszkonyv/?pg=673&layout=s
További információk[szerkesztés]
- Sándor János (Bány. és Koh. L. 1987)
- Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-414-8