Rusztaveli Színház
| Rusztaveli Színház | |
,_built_19th_century_in_Rococo_style.jpg) | |
| 2010-ben | |
| Település | Tbiliszi |
| Cím | Rusztaveli sugárút |
| Építési adatok | |
| Építési stílus | barokk és rokokó |
| Építész(ek) | Aleksander Szymkiewicz |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | színházépület |
| Elhelyezkedése | |
 Rusztaveli Színház
Pozíció Tbiliszi térképén
| |
 é. sz. 41° 41′ 59″, k. h. 44° 47′ 52″Koordináták: é. sz. 41° 41′ 59″, k. h. 44° 47′ 52″ | |
 | |
| Rusztaveli Színház weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Rusztaveli Színház témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Rusztaveli Színház (grúzul: შოთა რუსთაველის სახელობის აკადემიური თეატრი).
A díszes rokokó stílusú belső térrel rendelkező barokk épületben található színházat 1887-ben alapították, és 1921 óta Grúzia nemzeti költője, Rusztaveli nevét viseli.
Története[szerkesztés]
A színházat 1878-ban alapították Művész Társaság (grúzul: საარტისტო საზოგადოება) néven. 1921 óta viseli Sota Rusztaveli, a középkori grúz költő nevét. A Művész Társaság felkérésére több neves művész kapott megbízást az alagsor falaira és mennyezetére freskók festésére. A művészek között szerepelt a kiemelkedő grúz festők, Lado Gudiasvili és David Kakabadze, valamint Serge Sudeikin színházi díszlettervező, aki a Ballets Russes és a Metropolitan Opera számára ismert munkáiról ismert. Két másik fontos grúz festő, Mose és Iracly Toidze is csatlakozott a projekthez. Az egykor a Rusztaveli Színház alsó szintjét díszítő remekműveket a szovjet uralom idején lemeszelték, és a freskók csak kis részét restaurálták.
Később megkapta az Akadémiai Színház kitüntető címet. 1921-ben Rusztaveli Színháznak nevezték el.
A színház igazgatói Kote Marjanisvili (1922–1926), Sandro Akmeteli (1926–1935), Mikheil Tumanisvili (1968–1969), Temur Chkheidze (1969–1979) és Robert Sturua (1979–) voltak. Az épület, amelyben a Rusztaveli Színház található, 1898 és 1901 között épült Szimkiewicz építész tervei alapján.[1]
A Rusztaveli sugárúton található, Tbiliszi központjában. A háború utáni legnehezebb évben, 1919-ben a ház alagsorában található kávézó a Blaue Hörner művész- és írókörhöz kötődő szimbolisták találkozási pontja lett.[1] a kávéháznak a Chimerioni nevet adták. Műveiket a kávézó falain örökítették meg.[1]
Létesítményei[szerkesztés]
A színházban három színpad található. A nagyszínpad körülbelül 800 férőhelyes, a kisszínpad (283 ülőhely) és a Black Box Színház (182 ülőhely), mely a kísérleti előadások számára nyújt lehetőséget. A színház konferenciák és rendezvények lebonyolítására is alkalmas, és egy nagy bálteremnek, egy kis bálteremnek és egy kis előcsarnoknak ad otthont.
Képgaléria[szerkesztés]
-
Egy régi fotó a Rusztaveli Színházról -
Rokokó stílusú mennyezet -
Páholyok a nagyteremben -
Páholyok és a mennyezet
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c Thea Kvastiani, Vadim Spolanski, Andreas Sternfeldt: Georgien – Unterwegs zwischen Kaukasus und Schwarzem Meer. Hrsg.: Bernd Schwenkros, Detlev von Oppeln. 6. Auflage. Trescher Verlag, Berlin 2012, ISBN 978-3-89794-207-3, S. 160. (németül)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Rustaweli-Theater című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
További információk[szerkesztés]
- Információk a grúz parlament honlapján
- Nyikolaj Zsegin: Kettős portré Színház - 12. évf. 11. sz. (1979. november)
- Koltai Tamás: Szabálygyűjtemények pedig nincsenek – A Rusztaveli Színház vendégjátéka Színház - 20. évf. 2. sz. (1987. február)
