Rupert Mayer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rupert Mayer
Rupert Mayer mellszobra Ettalban, az apátsági templomban
Rupert Mayer mellszobra Ettalban, az apátsági templomban
Születése
1876. január 23.
Stuttgart
Halála
1945. november 1. (69 évesen)
München
Tisztelete
Egyháza római katolikus
Boldoggá avatása 1987.
Boldoggá avatta: II. János Pál
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rupert Mayer témájú médiaállományokat.

Rupert Mayer (Stuttgart, 1876. január 23.München, 1945. november 1.) német jezsuita szerzetes, a nemzeti szocializmus alatt a katolikus ellenállás résztvevője, 1979-ben boldoggá avatták

Élete[szerkesztés]

1876-ban született egy hatgyermekes családban. Különböző német egyetemeken filozófiát és teológiát tanult. Ezt követően választotta a papi hivatást. 1899-ben szentelték pappá. 1900-ban belépett a Jezsuita rendbe. 1912-től Münchenben végzett lelkipásztori és szociális munkát: katolikus és emberi közösséget kellett teremtenie a nagyrészt szegény sorsú gyári munkásoknak. A veszélyeztetett családok védelmére megalapította a Szent Család Nővérek közösségét.

1914-ben, az első világháború kitörésekor önként jelentkezett tábori lelkésznek. 1915 nyarán Galíciában, majd a francia fronton és utána Erdélyben szolgált. Segítőkészségével és bátorságával kivívta a rábízott katonák megbecsülését és szeretetét. 1916-ban az erdélyi Keleti-Kárpátokban, a gyimesi Kostelek közelében gránáttalálat érte. A sérülés következtében amputálni kellett a bal lábát. A kétszeri műtétre a csíkszeredai, majd a kolozsvári hadikórházban került sor. Többször emlegette beszélgetéseiben az "Erdélyben megboldogult lábát".

A háborút követően ismét Münchenben folytatta kiemelkedő lelkipásztori és szociális tevékenységét mint a város "falábú apostola". Beszédeit nagy tömegek hallgatták. Gyakran felszólalt munkásgyűléseken is: a háborút követő első években a marxista-kommunista befolyás ellen küzdött, kifejtve a keresztény szocialista elveket.

Már a húszas években felismerte a nemzetiszocialista eszmék veszélyességét, és nyilvános beszédekben is kijelentette: hívő katolikus nem lehet a nemzetiszocialista mozgalom tagja. A hitleri hatalomátvétel után az ellenállás szükségességét hangsúlyozta, szóban és írásban is. Beszédeiben többször élesen kritizálta a kormányzat intézkedéseit. 1937 júniusában a Gestapo letartóztatta, és a bíróság féléves börtönbüntetésre ítélte. A müncheni polgárok és a müncheni bíboros érsek heves tiltakozására először szabadon engedték, majd 1938 januárjában újra letartóztatták. 1938 májusában amnesztiával szabadult, de 1939 novemberében harmadszor is elfogták, mivel nem volt hajlandó betartani a rá kirótt prédikálási tilalmat. Ekkor a sachsenhauseni koncentrációs táborba szállították. Egészségi állapotának romlása miatt 1940 augusztusában a táborból kiszabadult ugyan, de az ettali bencés kolostorba száműzték. A rendházat nem hagyhatta el mindaddig, míg az amerikaiak 1945 márciusában el nem foglalták Münchent.

1945 márciusában visszatérhetett Münchenbe és folytatta igehirdetői tevékenységét. A visszanyert szabadságnak azonban nem sokáig örvendhetett, 1945. november elsején, mindenszentek ünnepén, prédikáció közben agyvérzés érte és még aznap elhunyt.

A kosteleki emlékhely

1987-ben II. János Pál pápa boldoggá avatta. Kosteleken emlékkeresztet állítottak tiszteletére, a csíkszeredai Millenniumi templomban a "Boldog P. Rupert Mayer kápolna" őrzi emlékét.

Források[szerkesztés]