Risto Ryti
| Risto Ryti | |
 | |
| Finnország 5. elnöke | |
| Hivatali idő 1940. december 19. – 1944. augusztus 4. | |
| Előd | Kyösti Kallio |
| Utód | Carl Gustaf Emil von Mannerheim |
| Született | 1889. február 3. Huittinen, Finnország |
| Elhunyt | 1956. október 25. (67 évesen) Helsinki, Finnország |
| Sírhely | Hietaniemi temető |
| Párt | Nemzeti Haladáspárt |
| Házastársa | Gerda Ryti |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozás |
|
| Iskolái |
|
| Vallás | evangélikus kereszténység |
| Díjak |
|
 | |
| Risto Ryti aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Risto Ryti témájú médiaállományokat. | |
Risto Heikki Ryti (Huittinen, 1889. február 3. – Helsinki, 1956. október 25.) Finnország 5. elnöke, kétszer kormányt is alakított, és pénzügyminiszter is volt.
Élete[szerkesztés]
Módos parasztgazda gyermekeként látta meg a napvilágot, de nem igazán vette ki a részét a földművelésből, mert már gyerekkorában a könyveket bújta. A családja úgy döntött, hogy ha Risto már nem segít a gazdálkodásban, legalább tanuljon, így Poriba íratták gimnáziumba. Az ötlet helyesnek bizonyult, mert az igyekvő fiú végül Helsinkiben, az egyetem jogi karán szerzett diplomát.
Az I. világháború kitörése előtt Oxfordba utazott, hogy a tengeri jogot tanulmányozza, de a harcok kitörésével haza kellett térnie. Otthon, 1916-ban megnősült, s az évek során három gyermeke született.
Politikája[szerkesztés]
Ryti 1919-ben belépett a Nemzeti Haladáspártba, melynek tagjaként kétszer választották meg parlamenti képviselővé, s 1921-22-ben, valamint 1922-24-ben a pénzügyminiszteri tisztséget is betöltötte. A finn pénzügypolitikára 1923-29 és 1944-45 között, mint a Finn Nemzeti Bank vezetője is hatással volt.
1939-40-ben a téli háború idején két egységkormány miniszterelnöke volt. 1940 decemberében választották köztársasági elnökké. 1944 júniusában kötött megállapodást a németekkel, hogy a tőlük kapott hadfelszerelésért cserében a finnek addig nem lépnek ki a háborúból, amíg a Harmadik Birodalomnak szüksége van rájuk. A helyzet változásával Ryti maga mondott le a posztjáról, hogy elősegítse a Szovjetunióval való tárgyalásokat és a németekkel kötött megállapodás felmondását. Ezzel a tettével elősegítette, hogy habár Finnország sokáig a vesztesek oldalán harcolt, Helsinkit mégsem szállták meg soha az ellenséges csapatok. Így maradt esélye az országnak egy minimális függetlenségre.
1946-ban Rytit a Szovjetunió elleni harcban játszott szerepéért háborús bűnösnek kiáltották ki és tízéves börtönbüntetésre ítélték. 1949-ben elnöki kegyelemmel szabadult. Az életéből hátralévő években már nem politizált, jórészt a visszaemlékezéseit írta. Temetésén hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára.
Időnként fellángol a vita Finnországban, hogy a Ryti nevén esett csorbát hivatalosan kellene kiköszörülni, vagyis rehabilitálni az ellene felhozott vádak alól. Az állami vezetés eddig mindig visszautasította a kérést, ugyanis állítják, a finn nép soha nem tartotta bűnösnek Rytit, így nincs is mit cáfolni. Így sikerül rendre elsimítani az esetleges diplomáciai konfliktust Oroszországgal.
| Elődje: Kyösti Kallio |
Finnország elnöke 1940. december 19. – 1944. augusztus 4. |
Utódja: Carl Gustaf Emil von Mannerheim |
Jegyzetek[szerkesztés]
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Risto Ryti című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Risto Ryti című finn Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- Ki kicsoda Finnországban, szerk.: Maticsák Mihály, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1999. ISBN 963-472-398-5
