Richard Layard
| Richard Layard | |
 | |
| Született | 1934. március 15. (90 éves)[1][2][3][4][5] |
| Állampolgársága | brit |
| Házastársa | Molly Meacher (1991–)[6][7] |
| Szülei | Doris Dunn John Layard |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | a Lordok Háza tagja (2000. május 3. – ) |
| Iskolái | |
| Kitüntetései | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Peter Richard Grenville Layard (1935. március 15. –) brit közgazdász, 1990 óta a London School of Economics egyik részlegének az igazgatója.
Tanulmányait Cambridge-ben a King's College-ban és a London School of Economics-ban folytatta. Karrierje elején Lionel Robbins Bizottságnál volt kutatásvezető. Ennek a szervezetnek a jelentése vezetett a brit egyetemi oktatás kibővítéséhez a 20. század '60-as '70-es éveiben. Számtalan akadémiai tisztsége mellett, melyeket az 1960-as évek óta tölt be, több kormányzati szervnek is tanácsadója volt az Egyesült Királyságban és Oroszországban.
1991-ben elvette Molly Meachert. Két lányuk és két fiuk született.
2000 óta Layard a Lordok Házának munkáspárti képviselője.
Munkássága[szerkesztés]
Layard azzal vált híressé a közgazdászok között, hogy azt állította: a bevétel rossz mutatója a boldogságnak. A modern boldogságkutatásokra alapozva három faktort emel ki, amit a közgazdászok nem vesznek számításba:
- Társadalmi versengés: Azzal ellentétben, amit a konzervatív közgazdaságtan állít, az ember boldogsága a relatív és nem az abszolút jövedelmétől függ. Tehát ha mindenki ugyanakkora vásárlóerő-növekedésben részesül, lesznek olyanok, akik a relatíve kevesebb pénz miatt szomorúbbak lesznek. Emiatt a hatás miatt a gazdasági növekedés soha nem lehet egy zéró összegű játék. Egy gazdaságban, ahol nem csak cégek, hanem magánemberek is versenyeznek, az élet és a munka olyan, mintha egy mókuskerékben lennének.
- Adaptáció: Azok az emberek, akik magasabb jövedelemmel rendelkeznek, magasabb jövedelememelkedéssel lesznek ugyanannyira megelégedve, mint az alacsony jövedelműek. Ha anticipációik szerint ez az elvárás a jövőben nem fog realizálódni, több időt fordítanak pihenésre, szabadidőre, s kevesebbet a munkára.
- Ízlésváltozás: A közgazdasági elméletek szerint a fogyasztónak állandó preferenciarendszere van.
Ezekből a nézőpontokból Layard azt a következtetést vonja le, hogy az adóknak a közszolgáltatások (leginkább a közjavak) finanszírozásán és a redisztribúción túl van még egy hatása: a többletjövedelem magasabb adóztatásán keresztül csökkenti az egységnyi többletmunkával megszerezhető pénzt, s így segít a helyes munka/szabadidő arány megtalálásában.
Magyarul[szerkesztés]
- Boldogság. Fejezetek egy új tudományból; ford. Takács Dávid; Lexecon, Győr, 2007
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ The Peerage (angol nyelven)
- ↑ JKzdvqNz
- ↑ Kindred Britain
- ↑ Kindred Britain
- ↑ p19152.htm#i191512, 2020. augusztus 7.
- ↑ https://www.econometricsociety.org/society/organization-and-governance/fellows/current, 2023. április 6.
- ↑ http://legacy.iza.org/en/webcontent/prize/history/iza_prize
- ↑ https://clarivate.com/citation-laureates, 2023. szeptember 23.
Források[szerkesztés]
- Richard Layard Archiválva 2006. június 2-i dátummal az Archive-Iten. Honlapja a London School of Economicsnál.
- Boldogság
