Ribizke-tapló

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ribizke-tapló
Rendszertani besorolás
Ország: Gombák
Törzs: Bazídiumos gombák
Osztály: Agaricomycetes
Rend: Hymenochaetales
Család: Hymenochaetaceae
Nemzetség: Phylloporia
Tudományos név
Phylloporia ribis
Ryvarden
Szinonimák

Phellinus ribis

Hivatkozások
Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ribizke-tapló témájú kategóriát.

A ribizke-tapló, vagy ribiszketapló (Phylloporia ribis) a Hymenochaetaceae családba tartozó, az északi féltekén elterjedt, erdei bokrok parazitájaként élő, nem ehető gombafaj.

Megjelenése[szerkesztés]

A ribizke-tapló termőteste konzolos, félkör alakú, 5-20 (30) cm széles, a tövénél 0,5-2 cm vastag. Az egymás melletti, fölötti termőtestek gyakran összenőnek. Széle éles, hullámos. Színe sárgás-, rozsda- vagy feketésbarna, széle fiatalon sárgásbarna. Felülete eleinte bársonyos, idősebben csupasz, gyakran körkörösen barázdált, rücskös. Az idős tapló algáktól zöldes lehet.

Alsó termőrétege csöves. A pórusok kerekdedek, nagyon szűkek (5-7 db/mm). Színe sárgás-, fahéj- vagy rozsdabarnás.

Húsa szívós, kemény; színe barna, rozsdabarna. Az idősebb példányokban egy fekete sáv két rétegre választja, közülük az alsó sötétebb. Íze és szaga nem jellegzetes.

Spórapora rozsdabarna. A spórák kerekdedek, méretük 1,8-2,8 µm.

Hasonló fajok[szerkesztés]

Termőhelye alapján jól azonosítható.

Elterjedése és termőhelye[szerkesztés]

Eurázsiában, Észak-Amerikában és Afrikában egyaránt előfordul. Magyarországon gyakori.

Parazita faj, természetes körülmények között leggyakrabban kecskerágó, ritkábban ribiszke, galagonya, som tövén él, néha teljesen körbenövi az ágat. A termesztett növények közül leginkább a ribiszkét támadja meg. A bokor faanyagában fehérkorhadást okoz, de nem túlságosan agresszív, a gazdanövény éveken át elélhet és terméshozamában sem mutat jelentős csökkenést. A termőtest egész évben látható.

Nem ehető.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]