Refinanszírozás
A refinanszírozás (visszafinanszírozás) a monetáris politika eszköze, a „finanszírozás finanszírozása”: A hitel kondícióinak megváltoztatása általában úgy, hogy a hitel átkerül egy másik intézménybe (az eredeti hitelt kifizeti az új bank, mely új feltételek mellett nyújt hitelt az ügyfélnek). Gyűjtőfogalom, amelybe a hitelkiváltás is beletartozik.[1] Jegybanki eszköz, amelynek során a központi bank értékpapírokat számítol le vagy visszaleszámítol, refinanszírozási hiteleket nyújt, értékpapírügyleteket köt visszavásárlási megállapodással.[2]
A refinanszírozási politika[szerkesztés]
A kereskedelmi bankok a hiteleiket a jegybanki forrás birtokában képesek kihelyezni. Ha a jegybank növeli a hitelkeretet, akkor a kereskedelmi bankok is több hitelt tudnak kihelyezni. Ha viszont a refinanszírozási hitelkeret csökken, úgy a kereskedelmi bankok forrásoldala is csökken.
A banki mérlegben a következők határozzák meg a kihelyezhető hiteleket:
| Egyszerűsített banki mérleg | |
|---|---|
| Hitel | Alaptőke |
| Tartalék | Betét |
| Refinanszírozási hitel | |
A rediszkontálás[szerkesztés]
A rediszkontálás (viszontleszámítolás) a váltóformához mint speciális hitelhez kapcsolódó refinanszírozás. Lejárat előtt a váltót forgathatják, a hátralévő kamat levonásával leszámítolják (diszkontálják). Ha a kereskedelmi bank nyújtja be a váltót a központi bankhoz, akkor rediszkontálásról vagy viszontleszámítolásról beszélünk. Ennek során a kereskedelmi bank jegybankpénzhez jut. Szerepe napjainkban gyengül.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Archivált másolat. [2013. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 6.)
- ↑ Bíró Endre: Jogi szótár, Dialóg Campus Kiadó, Budapest – Pécs, 2006. 405. old.
Hivatkozások[szerkesztés]
- Bíró Endre: Jogi szótár, Dialóg Campus Kiadó, Budapest – Pécs, 2006. 405. o.
|
Ez a pénzügyi tárgyú vagy pénznemmel kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |