Finanszírozás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A finanszírozás a befektetések megvalósításához szükséges pénzeszközök előteremtését és racionális felhasználását jelenti.[1]

A finanszírozás elvei[szerkesztés]

  • Rentabilitás elve: mekkora a rendelkezésre álló tőke költsége, illetve hogyan alakul a saját tőke hozama.
  • Biztonság elve: a cég forgalmi folyamatát a tőke-visszafizetési kötelezettségek ne zavarják meg.
  • Rugalmasság elve: a tőkeszükségletet az ingadozásoknak megfelelően rugalmasan kezeljék.
  • Normativitás elve: az idegen tőke megszerzéséhez, a hitelképesség megítéléséhez bizonyos normákból indulnak ki, amelyeknek meg kell felelni.
  • Likviditás elve: az adósságszolgálati kötelezettség feltételei biztosítottak legyenek.[2]

Néhány finanszírozási fogalom[szerkesztés]

Forint alapú finanszírozás[szerkesztés]

Olyan hitel konstrukció, melynek havi törlesztési összege a futamidő lejártáig csak a forint kamatától (BUBOR és az erre nagy hatással lévő jegybanki irányadó kamatláb) és a hitel kamatperiódusától függ.[3]

Finanszírozási arány[szerkesztés]

A fedezetként felajánlott ingatlan(ok) hitelbiztosítéki és forgalmi értékének hányadosa. Jelenlegi szabályozás szerint a bankok a felajánlott fedezet(ek) forgalmi értékének maximum 75%-áig nyújthatnak hitel forint alapon.[4]

Refinanszírozás[szerkesztés]

Források[szerkesztés]