Refinanszírozás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A refinanszírozás (visszafinanszírozás) a monetáris politika eszköze, a „finanszírozás finanszírozása”: A hitel kondícióinak megváltoztatása, általában úgy, hogy a hitel átkerül egy másik intézménybe (az eredeti hitelt kifizeti az új bank, mely új feltételek mellett nyújt hitelt az ügyfélnek). Gyűjtőfogalom, amelybe a hitelkiváltás is beletartozik.[1] Jegybanki eszköz, amelynek során a központi bank értékpapírokat számítol le vagy visszaleszámítol, refinanszírozási hiteleket nyújt, értékpapírügyleteket köt visszavásárlási megállapodással.[2]

A refinanszírozási politika[szerkesztés]

A kereskedelmi bankok a hiteleiket a jegybanki forrás birtokában képesek kihelyezni. Ha a jegybank növeli a hitelkeretet, akkor a kereskedelmi bankok is több hitelt tudnak kihelyezni. Ha viszont a refinanszírozási hitelkeret csökken, úgy a kereskedelmi bankok forrásoldala is csökken.

A banki mérlegben a következők határozzák meg a kihelyezhető hiteleket:

Egyszerűsített banki mérleg
Hitel Alaptőke
Tartalék Betét
Refinanszírozási hitel

A rediszkontálás[szerkesztés]

A rediszkontálás (viszontleszámítolás) a váltóformához, mint speciális hitelhez kapcsolódó refinanszírozás. Lejárat előtt a váltót forgathatják, a hátralévő kamat levonásával leszámítolják (diszkontálják). Ha a kereskedelmi bank nyújtja be a váltót a központi bankhoz, akkor rediszkontálásról vagy viszontleszámítolásról beszélünk. Ennek során a kereskedelmi bank jegybankpénzhez jut. Szerepe napjainkban gyengül.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.bankracio.hu/fogalom/62-forint-alapu-finanszirozas#refinansz%C3%ADroz%C3%A1s
  2. Bíró Endre: Jogi szótár, Dialóg Campus Kiadó, Budapest - Pécs, 2006. 405. old.

Hivatkozások[szerkesztés]

  • Bíró Endre: Jogi szótár, Dialóg Campus Kiadó, Budapest - Pécs, 2006. 405. old.