Raoul Hausmann

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Raoul Hausmann
A Haladó művészek első nemzetközi kongresszusán, Hausmann balról a második
A Haladó művészek első nemzetközi kongresszusán, Hausmann balról a második
Született 1886. július 12.[1][2][3][4]
Bécs[5]
Elhunyt 1971. február 1. (84 évesen)[1][2][3][4]
Limoges[6]
Állampolgársága
Foglalkozása
  • fényképész
  • író
  • szobrász
  • festőművész
  • költő
  • illusztrátor
  • képzőművész
  • visual poet
  • kollázsművész
A Wikimédia Commons tartalmaz Raoul Hausmann témájú médiaállományokat.

Raoul Hausmann Bécs, 1886. július 12.Limoges, 1971. február 1.) osztrák származású német dadaista költő és képzőművész.

Élete[szerkesztés]

A fonetikus verseket író Hausmann személyében egy „dadazófus” tűnt fel Berlinben. Meggyőződéses dadaista volt élete végéig. A berliniek költői termése főleg a fonetikus írások, vagy ahogy a második világháború után nevezik, a „lettrizmus” kifejlesztéséből állt. Emellett fotómontázsokat is készített. Hausmann mindvégig magának követelte a fotómontázs megteremtőjének a címét. A fotómontázsok általában fotográfiai elemeket kapcsolnak össze, de olykor más elemeket is tartalmaznak (különböző nyomtatványok, katalógusok, illusztrált folyóiratok, valamint rajzok, képrészletek, metszetek).

Művei[szerkesztés]

  • Az emberek és az angyalok a mennyben élnek
  • Gurk: Fej és a szöveg kapcsolata
  • Korunk szelleme: (1919) A dadaistáknál kedvelt témakör volt az anatómia, és azon belül is a fej megjelenítése, mint a ráció kigúnyolása. A kép az emberi gondolkodás behatároltságát, csököttségét jeleníti meg.
  • Művészetkritikus: A dadaisták másik nagy műfaja a karikatúra. A kritikus kezében dárdaként egy nagy toll van.
  • Elasticum: (1920)
  • Dadaista kézi atlasz: (1920)
  • Dada-mozi: (1921) Divathirdetések, gépek, cipők, közeli testrészek, automobilok képeit használta fel. A csoportra igen jellemző „Dada mondta” (Dada siegt) felirat is itt van.
  • Tatlin otthon: (1920) Elvben Tatlin jelenik meg, de közvetlenül nem ismerték őt. Ha ismerték volna, akkor nem adtak volna rá fehér inget, mert Tatlin csak a saját maga által gyártott ruhákban volt hajlandó megjelenni. Így az a mondat sem különösebben hiteles, mely az 1920-as dada-vásáron hangzott el: „A művészet halott, éljen Tatlin gépművészete!”

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Raoul Hausmann
  3. a b Raoul Hausmann (angol nyelven), 2006
  4. a b The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  5. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  6. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  7. Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)

Források[szerkesztés]

  • Raoul Hausmann (német nyelven). whoswho.de. (Hozzáférés: 2017. február 17.)