Ugrás a tartalomhoz

Ramazetter Károly

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ramazetter Károly (Ramassetter) (Sümeg, 1822. április 27.[1]Budapest, 1912–1925 között) könyvkereskedő és nyomdász volt.

Élete

[szerkesztés]

Ramasetter Lipót és Klausz Erzsébet fia. Fiatalon elkerült Sümegről. Ismeretlen okok miatt minden kapcsolatát megszakította családjával. Az 1860-as években veszprémi nyomdájának neve még ott szerepelt a sümegi alreáliskola évkönyveinek borítóján, de ezt követően semmi írásos nyoma sincs. Bátyja, Ramassetter Vince 1878-ban[2] bekövetkezett halálakor sem említették nevét a nekrológban.

Mesterségét Kecskeméten tanulta, 1843-ban Szilády Károlynál volt nyomdászsegéd. 1847-ben már Számmer Nyomdáját vásárolta meg Veszprémben, ami a város központjában, az akkori Piac térre nyíló Fő utca 56. számú egyemeletes házban üzemelt. Hamarosan könyvkötő műhellyel és könyvkereskedéssel is kiegészítette. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a megyei hivatalok nyomtatványszükségletét ez a nyomda elégítette ki és szintén itt készült a veszprémi nemzetőrség ideiglenes szabályzata. Nevéhez fűződik az első veszprémi gyorsnyomda felállítása, a megyében is elsőként, az 1850-es évek legelején. 1865. május 24. és 1867 augusztus 4. között nyomdájában készült az Eötvös Károly megyei jegyző által szerkesztett Veszprém című, a város első, vegyes tartalmú hetilapja, majd 1869-től, Veszprémmegyei Közlöny címmel újabb hetilappal próbálkozott. 1867-ben kölcsön-könyvtárat is nyitott. Több mint két évtizedes veszprémi munka után elhagyta a várost és 1862-ben egy új nyomdát alapított Pécsen. A sok utazással járó nehézségek miatt 1869-ben veszprémi vállalkozását átadta Knauer Andor nyomdásznak, 1862–1880 között a Lyceum nyomdát is bérelte, aminek később tulajdonosa volt. Eközben (1873–1888) saját nyomdát is üzemeltetett (Boltív köz, Reinfeld-féle ház), ahol Taizs Mihály után ő nyomtatta a Pécsi Figyelő című hetilapot.[3] 1873. január 13-án a pécsi nyomdászegylet tiszteletbeli elnökévé választották, noha természetével sok bosszúságot okozott a tagoknak, többször majdnem meg is szűnt miatta a szervezet működése.[4] Pécsi munkássága az 1890-es évekig követhető.[5] 1897-ben pécsi nyomdáját unokaöccsének, Koller Lipótnak adta bérbe, kinek nemsokára bekövetkezett elhunyta után nyomdáját felhozatta a fővárosba és eladta.[6] 90 évet meghaladó korban a budapesti kereskedők szegény­házában halt meg egy Pécsi Napló cikk szerint.[5] Még a régi Pécs-Budai külvárosi temetőben helyezték nyugalomra, amit az 1930-as években felszámoltak.[7]

Felesége Gärtner Karolina (elhunyt 1883. február 26-án Hamburgban),[8][9] feltűnő, nagy műveltségű leányaik, Margit, Matild, Izabella és Jolán – utóbbi színésznő lett és a Comédie-Française-ban játszhatott tragikai szerepeket, egy másik zongoraművésznő volt. Fiaik Árpád, illetve Kálmán, aki 1882. január 17-én délelőtti 11 órakor, életének 21-ik évében öngyilkos lett.[10][5][11][12]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Sümegi r.k. keresztelési anyakönyv, 1822. év.
  2. Sümeg r.k. halotti anyakönyv, 51/1878. folyószám.
  3. A „Pécsi Figyelő” (4. old.), Dunántúl 27. évfolyam 75. szám - 1937. április 4. (online: adtplus.arcanum.hu)
  4. Borsy Károly: A pécsi nyomdászegylet első évei, Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957), Pécs, library.hungaricana.hu - 1957.
  5. a b c Az egykori Ramazetter nyomda utolsó inasa jubilál (4. old.), Pécsi Napló 34. évfolyam 4. szám, 1925. június 18. (online: adtplus.arcanum.hu)
  6. Ramazetter Károly, könyvnyomtató (247. old.), Pusztai Ferenc: Nyomdászati encziklopédia Az összes grafikai tudományok ismerettára, Pallas, mek.niif.hu - 1902.
  7. (2-3. old.), Dunántúl 19. évfolyam 221. szám - 1929. szeptember 29. (online: adtplus.arcanum.hu)
  8. Pécsi Figyelő, 1883. március 3.
  9. Halálozás Ramazetter Károly, Veszprémi Független Hirlap 3. évfolyam 11. szám, library.hungaricana.hu - 1883. március 17.
  10. Ramazetter Laura Emília Jolán Veszprémi r.k. egyházközség keresztelési anyakönyve, 55/1859. folyószám.
  11. Gyászjelentés, Pécsi lapok 1. évf. 9. sz., epa.oszk.hu - 1882. január 20.
  12. (42. old.), Dunántúl 16. évfolyam 76. szám - 1926. április 4. (online: adtplus.arcanum.hu)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]