Rakka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rakka (الرقة)
Rakka központja
Rakka központja
Közigazgatás
Ország  Szíria
Kormányzóság Rakka
Alapítás éve 244
Irányítószám C5710
Körzethívószám 22
Népesség
Teljes népesség 196 529 fő
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 245 m
Terület 1 962 km²
Időzóna UTC+02:00
Elhelyezkedése
Rakka (Szíria)
Rakka
Rakka
Pozíció Szíria térképén
é. sz. 35° 57′, k. h. 39° 01′Koordináták: é. sz. 35° 57′, k. h. 39° 01′
Rakka weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rakka témájú médiaállományokat.

Rakka (arabul: الرقة ar-Raqqah) város Szíria északi részén, Aleppótól mintegy 160 kilométerre keletre. Az azonos nevű Rakka kormányzóság központja. Az Eufrátesz folyó partján fekvő városnak 220 ezer lakosa volt a 2004-es népszámláláskor.

A város 796 és 809 idején a virágkorát élő abbászida kalifátus fővárosa volt, Hárún ar-Rasíd kalifa alatt.

A szíriai polgárháború (2011-) alatt az Iszlám Állam foglalta el, melynek székhelyévé vált. A dzsihádista szervezet a nem szunnita vallási építményeket, így az impozáns síita Uvajsz al-Karani-mecsetet is lerombolta. A város a szíriai kormányerők, a nyugati szövetségesek és az oroszok légitámadásainak célpontjává vált. 2017 októberében az USA által támogatott szíriai milíciák teljesen visszafoglalták az Iszlám Államtól.[1]

Története[szerkesztés]

A hellenisztikus és a bizánci korszak[szerkesztés]

Rakka régióját már az antikvitás hajnala óta lakják, amint ezt a Zeidan és az al-Bi'a tellek (településhalmok) bizonyítják. Utóbbit a Tuttul nevű babiloni várossal tekintik azonosnak. [2]

A mai várost a hellenisztikus korszakban alapította Nikephorion (görög: Νικηφόριον) néven I. Szeleukosz, aki Kr. e. 358 és Kr. e. 281 szeptembere között uralkodott. Utóda, II. Szeleukosz Kallinikosz továbbépíttette a várost és saját nevét adta neki: Kallinikosz (ógörög Καλλίνικος), amiből a római korszakban Callinicum lett.)[2]

A római uralom alatt Osroene provincia része volt, de a 4. századra lehanyatlott. I. León bizánci császár (uralkodott: uralkodott 457. február 7.474. január 18.) 466-ban újraépíttette és ő is saját magáról nevezte el, Leontopolisznak ("Leó városa", görögül Λεοντόπολις). A Kallinikosz név is tovább élt. [3]

Fontos szerepet játszott a Bizánc és az újperzsa birodalom közti kapcsolatokban, illetve a két birodalom közti háborúkban. Hivatalosan, szerződésben elismerten is a két birodalom közti egyik kereskedelmi közvetítő állomás volt, Nisibis és Artaxata mellett.

542-ben I. Huszrau (görög: Khoszroész) perzsa király (501579. január 31.) lerombolta a város erődítményeit és a lakosait Perzsiába hurcoltatta. I. Iusztinianosz bizánci császár (görög Ιουστινιανός, uralkodott 527. augusztus 1.565. november 14./15.) azonban újjáépíttette. 580-ban egy újabb háborúban a város mellett aratott győzelmet a perzsák felett a későbbi Maurikiosz császár, visszatérőben a Kteszifón elfoglalásáért indított sikertelen hadjáratáról. [3]

A 6. században Kallinikosz az asszír monaszticizmus egyik központjává vált. Hírnévre tett szert az al-Bi'a tellen épített Szent Zákeus kolostor. Egy ottani mozaikfelirat 509-ben születhetett, ami megegyezhet a kolostor alapításának dátumával. A 10. századig sokszor említik a kolostort a források. Ismert hely volt "az oszlop kolostora' (Bīzūnā, vagy 'Dairā d-Esţunā') is. A város a történelmi Diyār Muḍar, Felső-Mezopotámia nyugati részének egyik legfontosabb települése volt. A 9. században, amikor Rakka az abbászida kalifa fővárosa volt, ez utóbbi kolostor volt a szír egyház pátriárkáinak a székhelye.

A korai püspökség[szerkesztés]

Callinicum korán keresztény püspökséggé vált. 388-ban Nagy Theodosius császárt arról értesítették, hogy egy keresztény tömeg a püspökök vezetésével lerombolta Callinicum zsinagógáját. A császár utasítást adott, hogy a püspök költségére építsék újra a zsinagógát. Szent Ambrus erre azt írta a császárnak, hogy az utasítása „annak a veszélynek teszi ki a püspököt, hogy vagy az igazság ellenében cselekszik, vagy meghal”.[4] A császár erre visszavonta a parancsot.[5]

A callinicumi püspük Damianus rész vett a khalkédóni zsinaton 451-ben és 458-ban az egyik al rírája volt a levélnek, amelyet a provincia püspökei Proteriosz alexandriai görög pátriárka halála után I. León bizánci császárnak írtak. 518-ban Paulus püspököt megfosztották hivatalától, mivel a Kalkhédón-ellenes, miofizita Antiokhiai Severus pátriárkához csatlakozott.

A 6. század közepén Callainicumnak volt egy Ioannes nevű püspöke.[6][7] Ugyanebben a században a Notitiae Episcopatuum a provinciai metropolitai székhely Edessza szuffragáneus püspökségeként sorolta fel.

Ma már nem tényleges püspöki székhely. A római katolikus egyház a maronita egyház címzetes püspöki székhelyeként tartja számon.

Jegyzetek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Al-Raqqah című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Hivatkozások[szerkesztés]