Rainhilli mozdonypróba

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rainhilli mozdonypróba
Későbbi rajz a rainhilli mozdonypróbáról. Az előtérben a Rocket, a háttérben a Sans Pareil (jobbra) és a Novelty
Későbbi rajz a rainhilli mozdonypróbáról. Az előtérben a Rocket, a háttérben a Sans Pareil (jobbra) és a Novelty
Dátum1829. október
Rainhilli mozdonypróba (Egyesült Királyság)
Rainhilli mozdonypróba
Rainhilli mozdonypróba
Pozíció az Egyesült Királyság térképén
é. sz. 53° 24′ 56″, ny. h. 2° 45′ 45″Koordináták: é. sz. 53° 24′ 56″, ny. h. 2° 45′ 45″
A Wikimédia Commons tartalmaz Rainhilli mozdonypróba témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A rainhilli mozdonypróba egy fontos verseny volt, amelyet 1829. október 6. és október 14. között rendeztek meg, hogy teszteljék George Stephenson érvelését, miszerint a mozdonyok használata a legjobb megoldás az akkoriban majdnem befejezett Liverpool and Manchester Railway (L&MR) számára.[1] Tíz mozdony nevezett, amelyek közül öt tudott versenyezni, és egy 1,6 km hosszú sík pályán futottak végig Rainhillben, Lancashire-ben (ma Merseyside).

Stephenson Rocket gépe volt az egyetlen mozdony, amely teljesítette a próbákat, és győztesnek nyilvánították. Az L&MR igazgatói elfogadták, hogy mozdonyoknak kell közlekedniük az új vonalukon, szemben a javasolt drótkötelekkel és álló gőzgépekkel tervekhez képest, és George és Robert Stephenson kapta meg a megbízást, hogy mozdonyokat gyártson a vasútvonal számára.

Háttér[szerkesztés]

A Liverpool and Manchester Railway igazgatói eredetileg helyhez kötött gőzgépeket akartak használni a vonatok kábelekkel történő vontatására.[2] 1826-ban George Stephensont nevezték ki a vonal mérnökévé, és ő határozottan a gőzmozdonyok használata mellett érvelt ehelyett.[1] Mivel a vasút a befejezéshez közeledett, az igazgatók úgy döntöttek, hogy versenyt rendeznek annak eldöntésére, hogy lehet-e mozdonyokat használni a vonatok vontatására; ez lett a Rainhilli mozdonypróba.[3] 500 font (ami 2023-ban 46 810 fontnak felel meg) díjat ajánlottak fel a kísérletek győztesének.[4]

Három neves mérnököt választottak ki bírónak: John Urpeth Rastrick mozdonyvezető mérnököt Stourbridge-ből, Nicholas Wood bányamérnököt Killingworthből, aki jelentős mozdonytervezési tapasztalattal rendelkezett, és John Kennedy manchesteri gyapotfonoda tulajdonost, a vasút egyik fő támogatóját.[5]

A versenyzők[szerkesztés]

A verseny eredménye[szerkesztés]

A Rocket volt az egyetlen mozdony, amely teljesítette a próbákat. Átlagosan 12 mérföld/óra (19 km/h) sebességgel haladt, a végsebessége pedig 30 mérföld/óra (48 km/h) volt, 13 tonnát vontatott, és az 500 fontos (2023-ban 46 810 fontnak megfelelő) díj nyertesének nyilvánították. Stephensonok kapták a megbízást, hogy mozdonyokat gyártsanak az L&MR számára.[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Cleveland-Stevens 1915, 6–7. o.
  2. BATRAK, OLEKSANDR: The Rainhill Trials of locomotives (amerikai angol nyelven). Railway Supply , 2020. október 22. (Hozzáférés: 2022. szeptember 13.)
  3. Wolmar 2008, 36. o.
  4. Ferneyhough 1980, 44. o.
  5. Carlson 1969, 219. o.
  6. Wolmar, Fire and Steam, pp. 36–37

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Rainhilli mozdonypróba
A Wikimédia Commons tartalmaz Rainhilli mozdonypróba témájú médiaállományokat.