Richard Trevithick
| Richard Trevithick | |
 | |
| John Linnell festménye (1816) | |
| Született |
1771. április 13. Illogan |
| Elhunyt |
1833. április 22. (62 évesen) Dartford |
| Állampolgársága | |
| Nemzetisége | angol |
| Házastársa | Jane Harvey |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Ann Teague Richard Trevithick |
| Foglalkozása |
|
| Halál oka | tüdőgyulladás |
| Sírhelye | Kent |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Richard Trevithick témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Richard Trevithick (Illogan, Cornwall, 1771. április 13. – Dartford, Kent, 1833. április 22.) angol feltaláló, bányamérnök. A legkiemelkedőbb munkája a magasnyomású gőzgép kifejlesztése, valamint ő építette az első működő gőzmozdonyt.
Élete, munkássága[szerkesztés]
Richard Trevithick a cornwalli bányavidék szülötte, idősebb Richard Trevithick hatodik gyermeke volt. A fiatal Trevithick nem tanulmányaiban, hanem elsősorban a sportteljesítményében volt sikeres. Az egész életében szinte írástudatlan Trevithick azonban már kiskorában szeretett gépeket bütykölni. 1790-ben apját követve, a környékbeli bányáknál dolgozott mint gőzgép-szerelő, ahol hamar kiderült, új megoldásokkal képes nagyobb teljesítményt kisajtolni a korabeli alacsony nyomású, Watt-féle gőzgépekből.
1796-ban, Cornwall legintenzívebb művelésű ónbányájánál mérnökké lépett elő, ahol kifejlesztette a magasnyomású gőzgépet. A korábbiaknál jóval nagyobb teljesítményű gépre a cornwalli és dél-walesi bányák részéről is hamar nagy lett a kereslet.
Trevithick szabadidejében olyan gőzüzemű járművet tervezett, amely kezelhető méretei mellett elég erős ahhoz, hogy terheket és személyeket szállíthasson. Számos működő, kisméretű modell készítése után egy közúti gőzjárművet épített. A „Puffing Devil” (magyarul „Pöfögő Ördög”) névre keresztelt kísérleti járművét 1801 karácsonyán próbálta ki Camborne városka utcáin. Az egy hengeres gőzjármű csak rövid utazásokra volt alkalmas, néhány nap kísérletezés után a gép megsemmisült, a túlhevült kazánja lángra lobbantotta. A feltaláló a sikertelen vállalkozások után a közúti gőzjárművek kísérletezésével felhagyott, a következő években bányáknak, vasöntödéknek és kovácsműhelyeknek készített álló, magasnyomású gőzgépeket.
A walesi Penydarren Vasmű vaspályát volt kénytelen építeni termékeinek szállítására, ugyanis a konkurens vasmű a helybeli szállításra használt hajózócsatornát kisajátította. Samuel Homfray, a vasmű egyik tulajdonosa, olyan gőzjármű építésével bízta meg Trevithicket, amely képes ezen a vaspályán közlekedni és a teherkocsikat vontatni. A világ első gőzmozdonya az első sikeres próbautat 1804. február 21-én tette meg. A tíz tonnányi vasáruval, hetven utassal és öt üres vagonnal terhelt mozdony a mintegy 16 km-es utat négy óra és öt perc alatt teljesítette, majdnem 4 km/h-s átlagsebességgel. A vaspálya azonban nem bírta a gőzmozdony tömegét, a hét tonnás gép alatt a korabeli öntöttvasból készült sínek nagy számban széttörtek, három út után a gőzmozdonyt átalakították álló gőzgéppé.
Később Christopher Blackett szénbánya-tulajdonos bízta meg gőzmozdony építésével. Blackett a wylami szénbánya és a Tyne folyó között 1748-ban épült, 5 mérföld hosszú, fából készült nyompályán kívánta a lovakat helyettesíteni gőzmozdonnyal. Hamar kiderült, hogy a Trevithick által épített 5 tonnás jármű a fa nyompályára túl nehéz.
Trevithick bízva az üzleti lehetőségekben, 1808-ban családjával Londonba költözött. 1808 nyarán a korábbiakhoz hasonló mozdonyt szerkesztett, amelyet a mai Euston tér környékén működtetett egy kör alakú pályán. A körbe-körbe közlekedő szerelvényen egy shillingért lehetett utazni, Trevithick ezzel a látványossággal kívánta bebizonyítani, hogy az utazás gőzmozdonnyal gyorsabb, mint lóval. A „Catch Me Who Can” (magyarul „Kapj el, ha tudsz”) nevű gőzmozdonnyal akár 19 km/h-s sebességet is el lehetett érni, azonban a pálya itt sem bírta a terhelést, a sorozatos síntörések miatt a látványosságot két hónap után be kellett zárni.
A gőzmozdonnyal történt kudarcok után a magasnyomású gőzgépet Trevithick más területeken próbálta bevezetni, így gőzgépeket tervezett hengerműveknek, kovácsműhelyeknek a kalapácsok mozgatásához, kohóművekben a nagyolvasztók fúvatójának működtetéséhez, kőbányáknak kőzúzáshoz, valamint a bányákban használt gépek meghajtásához. A Temze medrének karbantartásához, kotrógépek kifejlesztésére kapott felkérést, a fizetségből a folyóból kitermelt anyag arányában részesedett. Ezenkívül gőzgép meghajtású, lapátkerekes bárkákat is épített.
Miután bebizonyosodott, hogy a gőzgépes folyamkotrásból nem tud megélni, Trevithick 1816-ban elfogadta egy mérnököt kereső perui ezüstbánya ajánlatát. A kezdeti nehézségek után a gőzgépei remekül helytálltak bányákban, a profitból saját ezüstbányát kívánt nyitni, de az időközben kitört háború miatt Trevithicknek mindent hátrahagyva menekülnie kellett. 1822-ben érkezett meg Costa Ricába, ahol bányászati gépek kifejlesztésével foglalkozott, ám az ott töltött sikertelen időszak után a feltaláló Kolumbiába vándorolt. A nincstelenné vált Trevithick Kolumbiában találkozott Robert Stephensonnal, akinek a pénzadománya segítségével tért haza Angliába 1827-ben.
Az ipari forradalom egyik fontos alakja nagy szegénységben hunyt el 1833-ban, a tisztességes temetésére a dartfordi munkások gyűjtöttek pénzt.
Mozdonyai[szerkesztés]
Puffing Devil[szerkesztés]
The Coalbrookdale locomotive[szerkesztés]
The Pen-y-Darren locomotive[szerkesztés]
The Newcastle locomotive[szerkesztés]
Család[szerkesztés]
1797-ben feleségül vette Jane Harvey-t. Összesen hat gyerekük született:
- Richard Trevithick (1798–1872)
- Anne Ellis (1800–1876)
- Elizabeth Banfield (1803–1870)
- John Harvey Trevithick (1807–1877)
- Francis Trevithick (1812–1877)
- Frederick Henry Trevithick (1816–1883)
Irodalom[szerkesztés]
- Burton, Anthony. Richard Trevithick: Giant of Steam. London: Aurum Press (2000). ISBN 1-85410-878-6
- Hodge, James (2003), Richard Trevithick (Lifelines; 6.) Princes Risborough, Buckinghamshire HP27 9AA: Shire Publications
- Kirby, Richard Shelton, Withington, S.; Darling, A. B.; Kilgour, F. G.. Engineering in History. New York: Dover Publications Inc (1990). ISBN 0-486-26412-2
- Lowe, James W. (1975), British Steam Locomotive Builders. Cambridge: Goose ISBN 0-900404-21-3 (reissued in 1989 by Guild Publishing)
- Rogers, Col. H. C. (1961), Turnpike to Iron Road London: Seeley, Service & Co.; pp. 40–44
További információk[szerkesztés]
- Richard Trevithick 1771–1833 (a page from the Trevithick Society website) (angolul)
- The Camborne ‘Trevithick Day’ Website (angolul)
- Cornwall Record Office Online Catalogue for Richard Trevithick (angolul)
- Contributions to the Biography of Richard Trevithick Richard Edmonds, 1859 (angolul)
- Richard Trevithick steam engine 1805-06 in the Energy Hall, Science Museum, London (angolul)
Források[szerkesztés]
- Richard Trevithick életrajza (angol nyelven). Spartacus Educational. [2007. június 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 25.)
- Richard Trevithick bemutatja a „Pöfögő Ördögét” (angol nyelven). history.com. (Hozzáférés: 2014. október 25.)
|