Rózsakvarc
| Rózsakvarc | |
 | |
| Általános adatok | |
| Kémiai név | szilícium-dioxid |
| Képlet | SiO2 |
| Kristályrendszer | trigonális |
| Ásványrendszertani besorolás | |
| Osztály | Oxidásványok |
| Alosztály | 1:2 típusú fém-oxidok |
| Azonosítás | |
| Megjelenés | hexagonális oszlopok, gyakoriak az ikerkristályok |
| Szín | rózsaszín |
| Porszín | fehér |
| Fény | üvegfényű, törési felületén zsírfényű |
| Átlátszóság | átlátszó vagy áttetsző |
| Keménység | 7 |
| Hasadás | nincs |
| Törés | kagylós |
| Oldhatóság | egyedüli oldószere a HF |
| Sűrűség | 2,66 g/cm³ |
| Különleges tulajdonság | szerkezetének szimmetriájából adódóan cirkulárpoláros; az UV-fényt átereszti; piro- és piezoelektromos |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Rózsakvarc témájú médiaállományokat. | |
A rózsakvarc a kvarc ásvány rózsaszínű, drágakőként használt változata.
Ásványtani jellemzők[szerkesztés]
Vaskos, kristályos tömegekben, a rózsaszínnek számos árnyalatában előforduló kvarcváltozat. Színe a fehéresrózsaszíntől a sötétrózsaszínűig változik, néha ibolyás, máskor sárgás árnyalattal. A színeloszlás egyenletes, de nem ritkák a felhősen, foltosan színezett darabok sem; színezőanyaga a mangán. Kellemes színe nagyon érzékeny; erősebb fénynek kitéve, hamarosan kifakul. Hevítve 575 °C-nál színét veszti. Röntgen- és ibolyántúli sugarak hatására barna, rádiumbesugárzásra sötétbarna-feketeszínűvé alakul át. Áttetsző; egyes dél-afrikai darabjai majdnem teljesen átlátszóak. Anyaga rideg, törése kagylós vagy egyenetlen. Zsírfényű, csiszolt és fényesített darabjai üveg fényűek.
Előfordulása[szerkesztés]
A rózsakvarc ritkán fordul elő jól fejlett kristályokban; nagyobb kristályos tömbök alakjában találják a pegmatit-telérekben. Jelentős lelőhelyei: Urál-hegység, Brazília (Minas Gerais, San Miguel), Madagaszkár, Amerikai Egyesült Államok (Colorado, Észak-Karolina, Dél-Dakota, Maine) és Dél-Afrika.
Felhasználása[szerkesztés]
Napjainkban a rózsakvarc divatos kő; a belőle csiszolt golyócskákat nyakláncnak fűzve, szívesen hordják. Gyűrűkbe, melltűkbe rendesen domborúan, néha briliánsnak csiszolva foglalják; kézitáska- és ernyőgombokat, apróbb dísztárgyakat csiszolnak belőle. Feldolgozásánál a nyersanyagnak körülbelül 50%-a elvész a darabok belsejét átjáró számos repedés miatt. Üveggel, továbbá celluloiddal és anilinnal festett alabástrommal hamisítják.
Források[szerkesztés]
- Dudichné Dr. Vendl Mária, Koch Sándor - A drágakövek, Magyar Természettudományi Társulat, Budapest, 1935
- Koch Sándor-Sztrókay Kálmán - Ásványtan, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1994
- Medenbach, Olaf, Sussieck-Fornefeld, Cornelia - Ásványok, Magyar Könyvklub, Budapest, 1992
- Oberfrank Ferenc – Rékai Jenő: Drágakövek – Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1993.