Río Abiseo Nemzeti Park
| Río Abiseo Nemzeti Park | |
| IUCN kategória: II (Nemzeti park) | |
 | |
| A Breo-vízesés | |
| Ország |  Peru |
| Elhelyezkedése | San Martín megye |
| Legközelebbi város | Huicungo |
| Terület | 2745,2 km² |
| Alapítás ideje | 1983 |
| Világörökségi adatok | |
| Világörökség-azonosító | 548 |
| Típus | Természeti és kulturális |
| Kritériumok | (III)(VII)(IX)(X) |
| Felvétel éve | 1990 |
| Elhelyezkedése | |
 Río Abiseo Nemzeti Park
Pozíció Peru térképén
| |
 d. sz. 7° 25′ 51″, ny. h. 77° 11′ 05″Koordináták: d. sz. 7° 25′ 51″, ny. h. 77° 11′ 05″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Río Abiseo Nemzeti Park témájú médiaállományokat. | |
A Río Abiseo Nemzeti Park egy természetvédelmi terület Peruban.
A nemzeti parkot 1983. augusztus 11-én alapították.[1] Nem csak természeti értékekben, hanem régészeti lelőhelyekben is gazdag, ezért természeti és kulturális (vegyes) kategóriában a világörökség részévé nyilvánították.[2] A turisták elől le van zárva, csak kutatók látogathatják engedéllyel.[1]
Földrajz[szerkesztés]
A 2745,2 km²-es területű nemzeti park Peru középpontjától kissé északra található az Andok fő vonulataitól keletre. Nagy része esőerdővel és köderdővel borított hegyvidéki terület, fő folyói a névadó Abiseo, a Túmac és a Montecristo. Közigazgatásilag San Martín megyéhez, azon belül Mariscal Cáceres tartományhoz tartozik, a legközelebbi város a parktól keletre található Huicungo. Az 1985-től tartó régészeti feltárások 2400–2500 méteres tengerszint feletti magasságokban 36 lelőhelyet tártak fel, közülük a legfontosabb Gran Pajatén és Los Pinchudos. Ezeken a lelőhelyeken a teraszos mezőgazdasági művelés nyomai és öntözőcsatornák maradványai is megfigyelhetők.[1][2]
A nemzeti parkban több nevezetes vízesés is található, például az El Oso („a medve”), a Velo de Novia („menyasszonyi fátyol”), a Shihui és a Las Gemelas („az ikrek”). Fontosabb tavai az Empedrada („köves”), az Escondida („rejtett”), a Colorada („vörös”), a Negra („fekete”), az Honda („mély”) és a Chúcara. Jellegzetes barlangja a Cueva de los Muertos („halottak barlangja”).[1]
A területen meleg és nedves időjárás uralkodik. Az átlaghőmérséklet legalább 18 °C, a csapadék legalább 750 mm évente, a levegő páratartalma pedig jellemzően 90%. A nyugati részeken, ahol évente 800–2000 mm eső hull, a hőmérséklet a magasságtól függően 7 és 25 fok között szokott lenni.[1]
Élővilág[szerkesztés]
A park területén 1134 növényfajt írtak le. Köztük megtalálható a kihalás által fenyegetett Cedrela montana nevű szappanfavirágú és a Prumnopitys montana nevű kőtiszafaféle, nagy méretű fügefajok, a kaucsukfa, valamint a gazdasági jelentőséggel is rendelkező Croton lechleri nevű kroton, a macskakarom, a cedrela, a Swietenia macrophylla nevű mahagóni és a Cedrelinga cateniformis nevű mimózaforma.[1]
Az állatfajok közül mintegy 900-at figyeltek meg eddig, ebből 181 emlős, 409 madár, 17 hüllő, 30 kétéltű, 14 hal és körülbelül 250 gerinctelen. A park nyugati részén összesen 27 olyan faj él, amely Peru endémikus faja, míg a keleti zónában 18 fenyegetett állatfaj (11 emlős és 7 madár) él.[1] A sárgafarkú gyapjasmajomról korábban azt hitték, teljesen kihalt, de aztán kiderült, hogy ebben a nemzeti parkban még élnek példányai.[2]
Képek[szerkesztés]
-
Turisták a Quebrada Churónál -
A San Gerónimo-zúgó -
Dombormű a Gran Pajatén régészeti lelőhelyen
Források[szerkesztés]
- ↑ a b c d e f g Del Río Abiseo (spanyol nyelven). SENANP. [2020. február 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 20.)
- ↑ a b c Parque Nacional del Río Abiseo (spanyol nyelven). UNESCO. (Hozzáférés: 2020. február 20.)
 | Természeti |  | |
|---|---|---|---|
| Kulturális | |||
| Vegyes | |||
