Rákosy Zoltán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Rákosy Zoltán (Sepsiszentgyörgy, 1910. február 22. – Budapest, 1971. május 20.) festő.

Életútja[szerkesztés]

1929 és 1935 között a budapesti Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, ahol Vaszary Jánostól és Kandó Lászlótól tanult. Kecskeméten Révész Imrétől tanult Tanulmányai befejezését követően ugyanezen a főiskolán volt Kandó László tanársegéde 1937-ig, majd egy évvel később ösztöndíjjal Olaszországban járt. 1939-től 1949-ig több középiskolában (Debrecen, Szentendre, Máramarossziget, Kisújszállás, Budapest) tanított, majd 1949-től egészen haláláig a budapesti Iparművészeti Főiskola tanára volt. 1938-tól állított ki. Kezdetben portrékat készített, pl. Domanovszky Endre (Magyar Nemzeti Galéria); Marx (Munkásmozgalmi Múzeum), majd áttért a dekoratív, monumentális falképek festésére (Komlói Postaigazgatóság–pannó, Újpesti lakótelep–sgraffito, Bp., Magyar Államvasutak igazgatósága–sgraffito; Ózd, Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ (SZTK) Rendelőintézete–sgraffito; Fóti gyermekváros–freskó; Újpesti Munkásotthon-freskó; Debreceni Szociális Otthon–sgraffito). Művészetpedagógiai munkássága is számottevő.

Válogatott csoportos kiállítások[szerkesztés]

  • 1950 • 1. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
  • 1951 • Magyar katona a szabadságért, Fővárosi Képtár, Budapest
  • 1952 • 3. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
  • 1955 • Képzőművészetünk tíz éve, Műcsarnok, Budapest

Művek közgyűjteményekben[szerkesztés]

  • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Források[szerkesztés]