Rádiógalaxis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A 3C75 rádiógalaxis optikai (vörös) és rádióképe (kék)
A Messier 87 rádiógalaxis magjában lévő szupermasszív fekete lyukból kiinduló relativisztikus jet rádióképe.

A rádiógalaxis olyan galaxis, amely rádiófluxusa nagyságrendekkel erősebb annál, mint ami az optikai fényessége alapján várható, figyelembe véve az úgynevezett rádióindexet, azaz az elektromágneses hullámok formájában leadott energiájának nagy részét a rádióhullámok tartományában sugározza ki. A rádiógalaxisok döntő része fényes elliptikus galaxis, közé eső abszolút magnitúdóval.

A rádiógalaxisokból gyakran olyan gáznyúlványok (relativisztikus jetek) indulnak ki két, egymással ellentétes irányba, amelyek különálló csomókra bonthatók fel. A jetekben gyors változások is vannak, egészen a rádióobjektum mélyéig benyúlva. Egyes feltételezések szerint az Univerzum történetének egy korai korszakában, a kvazár-korszakban a rádiógalaxisokból kinyúló jetek alapvető szerepet játszottak a galaxisok közötti gáz összecsomósításában, így a kisebb galaxisok létrejöttét katalizálták.[1]

Az aktív galaxismagok létezésére utaló tény, hogy ezekben szupermasszív fekete lyuk folyamatosan további anyagot nyel el. Ha megszűnik ez az „utánpótlás”, akkor a továbbiakban már csak a fekete lyuk van jelen, ezért a galaxis megszűnik aktív lenni.

A csillagászok feltételezik, hogy az aktív galaxisok különböző osztályai csak látszólagosak, elsősorban az aktív magjukra való rálátás szerint csoportosíthatóak az egyik vagy másik osztályba. Ha a látóirányunk merőleges az akkréciós korong síkjára, vagyis egybeesik az anyagkilövellések irányával, akkor blazárt figyelünk meg. Ha viszont éppen a perem felől látunk rá a galaxisra, akkor rádiógalaxisnak nevezzük.

A rádióindex[szerkesztés]

A rádiógalaxisoknál több altípust különböztetünk meg. A rádiógalaxisok intenzitásviszonyát a rádióindex segítségével jellemezhetjük:

ahol a látszólagos fotografikus magnitúdó, -re pedig a következők érvényesek:

ahol a rádiósugárzás intenzitása 158 MHz-en egységben. Érdekes, hogy az Sb, Sc, Irr galaxisok többségére a rádióindex , az elliptikus galaxisokról rádiósugárzást eddig még nem sikerült észlelni. A rádiófluxus jelentős része a rendszerek halójából érkezik hozzánk. Az Androméda-köd esetében a sugárzás 90-95%-a a halóból származik. A következő táblázat néhány galaxis rádiósugárzási adatait mutatja. Mpg = látszólagos fotografikus fényesség; r = távolság Mpc-ben; F = a mért fluxussűrűség egységben.

Néhány ismertebb rádiógalaxis fő adatai
Galaxis Csillagkép Típusa Fényesség Mpg Távolság Fluxussűrűség
Nagy Magellán-felhő (LMC) Mensa, Dorado Ir I 0,58 0,05 1700
Kis Magellán-felhő (SMC, NGC 292) Tucana Ir I 2,62 0,05 16
Androméda-köd (Messier 31, NGC 224) Andromeda Sb 2,77 0,69 210
Centaurus A (NGC 5128) Centaurus E 7,87 4,0 5800
Virgo A (NGC 4486) Virgo E 9,56 11 1000
Fornax A (NGC 1316) Fornax E 9,6 17 175
Cygnus A Cygnus E+E 17,9 170 8300
3C 295 20,9 1380 70
Hercules A Hercules E ? 15,5 460 180
Hydra A Hydra E+E 15,1 160 210
Messier 82 (NGC 3034) Ursa Major 9,2 2,0 13
Messier 101 (NGC 5457) Ursa Major Sc 8,2 4,4 7
Messier 33 (NGC 598) Triangulum Sc 5,41 0,72 30

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Slíz Judit: A rádiógalaxisok szerepe a csillagvárosok képződésében. csillagaszat.hu, 2008. április 30. (Hozzáférés: 2018. január 1.)

További információk[szerkesztés]