Pseudophryne semimarmorata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pseudophryne semimarmorata
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Myobatrachidae
Nem: Pseudophryne
Parker, 1940
Faj: P. semimarmorata
Tudományos név
Pseudophryne semimarmorata
Lucas, 1892
Szinonimák

  • Pseudophryne semi-marmorata Lucas, 1892
  • Pseudophryne bibronii var. semimarmorataFletcher, 1898
  • Pseudophryne blanchardi Loveridge, 1933
  • Pseudophryne semimarmorataParker, 1940

Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Pseudophryne semimarmorata témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pseudophryne semimarmorata témájú kategóriát.

A Pseudophryne semimarmorata a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül a Pseudophryne nembe tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Ausztrália endemikus faja. Victoria állam déli részén, Tasmania keleti részén, és Bass-szoros szigetein honos. Elterjedési területének mérete nagyjából 99 400 km².[1][2][3]

Megjelenése[szerkesztés]

Apró termetű békafaj, testhossza elérheti a 3,5 cm-t.[3] Háta sötétbarna, sötétszürke vagy sötét olajzöld színű, hátán sok, jól kivehető fekete folt található, és bőre gyakran dudoros. Testének alsó fele, különösen a torka és a végtagjai élénk narancssárga színűek, a hasán fekete-fehér márványos mintázattal. Pupillája vízszintes elhelyezkedésű, írisze aranyszínű. Ujjai között nincs úszóhártya, ujjai végén nincsenek korongok.[3]

Életmódja[szerkesztés]

A petéket egy kis csomóban rakja le a szárazföldön, nedves lombhulladék, fatörzsek és sziklák alá, valamint a talajban lévő sáros lyukakba. Akárcsak a többi Pseudophryne faj esetében, a fészket a hím őrzi. Az ebihalak elérhetik a 3,5 cm hosszúságot, sötétszürke színűek, néha rézszínű foltokkal. Miután a fészket elárasztja az eső a vizekbe kerülnek, és hat-nyolc hónapig tart, amíg békává fejlődnek.[3]

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Több természetvédelmi területen is megtalálható. Az emberi települések infrastruktúrájának fejlesztése és az agrár-ipari gazdálkodás veszélyezteti a faj élőhelyét.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]