Procedurális programozás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A procedurális programozás (vagy eljárás orientált) egy programépítési alapelv, alapja a modularitás és a hatókör.

Lényege, hogy a megoldandó programozási feladatot kisebb egységekből, avagy eljárásokból (angolul: procedure) építi fel. Ezek az eljárások a programnyelv kódjában általában jól körülhatárolt egységek (függvény, rutin, szubrutin, metódus – az elnevezés az adott programozási nyelvtől függ), amelyeknek van elnevezésük és jellemezhetik őket paraméterek és a visszatérési értékük. A programok futtatása során gyakorlatilag a főprogramból ezek az eljárások kerülnek sorozatosan meghívásra. Meghíváskor meghatározott paraméterek átadására kerül sor, az eljárás pedig a benne meghatározott logika eredményeként általában valamilyen visszatérési értéket ad vissza, aminek függvényében a főprogram további eljáráshívásokat végezhet.

A procedurális programozás jól ötvözhető a strukturált programozás eszközeivel, ugyanakkor az objektum orientált paradigmával szemben itt háttérbe szorulnak a komplex adatszerkezetek, amikkel a való világ könnyebben modellezhető lenne.

Alapjai[szerkesztés]

A program központi eleme egy főprogram, ami a különböző részfeladatokat megvalósító eljárások meghívásainak szekvenciájából áll. A program elkészítése során az első lépés a program komplexebb feladatának felbontása a részfeladatokra, amelyekből az eljárások születnek majd. Ezeknek a meghívására lehetőség van ciklusokkal, feltételekhez kötött elágazásokkal és az is megoldható, hogy a meghívott részfeladat eljárása is egy másik alfeladatot megvalósító eljárást hív meg.

Nyelvek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]