Primorszkij-hegység
| Primorszkij-hegység | |
 | |
| Panoráma a Bajkálmelléken | |
| Magasság | 1050 m |
| Hely |  Oroszország |
| Legmagasabb pont | Trjohgolovij Golec (1746 m) |
| Elhelyezkedése | |
 Primorszkij-hegység
Pozíció Oroszország térképén
| |
 é. sz. 52° 29′ 14″, k. h. 105° 53′ 17″Koordináták: é. sz. 52° 29′ 14″, k. h. 105° 53′ 17″ | |
Primorszkij-hegység
Pozíció az Irkutszki terület térképén
| |
 | |
A Primorszkij-hegység (am. Tengermelléki-hegység, oroszul Приморский хребет [Primorszkij hrebet]) hegység Oroszországban, a Szibéria déli hegyvidékeihez tartozó Bajkálmelléken. A Bajkál-tó nyugati partvidékén fekszik. Közigazgatásilag az Irkutszki terület része.
Földrajz[szerkesztés]
.jpg)
A délnyugat-északkeleti irányban, 636 km hosszú ívben elnyúló Bajkál-tó medencéjét minden oldalról hegyek keretezik. A nyugati, északnyugati partot szegélyező hegylánc két részből áll: nyugati, alacsonyabb része a Primorszkij-hegység (vagy Primorszkij-hegyvonulat), északkelet felé folytatódó, jóval magasabb része a Bajkál-hegység.
A Primorszkij-hegység a tó nyugati, északnyugati partja mentén, nagyjából az Angara völgyétől kb. 280 km hosszú, keskeny sávban húzódik északkelet felé.[1] Néhol alig 300–500 m-re emelkedik a tó vízszintje fölé. Északkelet felé egyre magasabb, de ott is csak néhány helyen nyúlik az erdőhatár fölé. Legmagasabb pontja a Trjohgolovij Golec (1746 m).[2] Nyugati oldala fokozatosan lejt, keleten meredek hegyoldalak néznek a Bajkál vizére. A hegytetők és a vízválasztók többnyire laposak.
Főként proterozoikumi mészkő, homokkő, gránit, gneisz építi fel. Az alacsonyabb lejtőkön sztyepp növényzet tenyészik, magasabb hegyoldalait luc-, cirbolya- és vörösfenyőből álló tajga borítja. A legmagasabb tetőket hegyi tundra fedi.
Természetvédelem[szerkesztés]
A tó északnyugati partjának keskeny sávján kb. 470 km hosszan elnyúló Pribajkalszkij (bajkálmelléki) Nemzeti Parkot 1986-ban hozták létre. 1996-ban a Bajkál-tó természeti helyszín részeként fölvették az UNESCO világörökségi listájára.
417 297 hektárnyi területe a Primorszkij-hegység keleti lejtőire és az Olhon-szigetre is kiterjed. A Bajkál vidékére utazó turisták zömét ez a nemzeti park fogadja.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Reljef Bajkala. Zapadnij bort (orosz nyelven). Irkipedia.ru
- ↑ Nacionalnij atlasz Rosszii
Források[szerkesztés]
- Székely András. Szovjetunió (I. kötet) – Bajkál-mellék. Budapest: Gondolat Kiadó, 471. o.. ISBN 963-280-303-5 I. kötet (1978)
- Bolsaja szovjetszkaja enciklopegyija, 3. kiadás (orosz nyelven) (1970–1977)
- Isztorija – Pribajkalszkij nacionalnij park (orosz nyelven). Zapovednoje Pribajkalje. (Hozzáférés: 2016. július 12.)
- szerk.: A. V. Borodko és mások: Nacionalnij atlasz Rosszii (tom 1.) (orosz nyelven). ROSZKARTOGRAFIJA, 301. o.
