Premontrei kolostor (Ócsa)
Ezt a szócikket össze kellene dolgozni az Ócsai prépostság szócikkel. |
Premontrei kolostor | |
református templom | |
![]() | |
a templom szemből | |
Település | Ócsa |
Cím | 2364 Ócsa, Dr. Békési Panyik Andor utca 9. |
Építési adatok | |
Építés éve | 13. század |
Rekonstrukciók évei |
1897 (műemléki) 1922–1924 1986–1992 |
Építési stílus | romanika |
Hasznosítása | |
Felhasználási terület | református templom |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 17′ 23″, k. h. 19° 13′ 37″Koordináták: é. sz. 47° 17′ 23″, k. h. 19° 13′ 37″ | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Premontrei kolostor témájú médiaállományokat. |
Az egykori ócsai premontrei kolostor . 13. századi román stílusú, három hajós, kereszthajós bazilika, amely a premontrei rend számára épült, a román kor legértékesebb fennmaradt magyarországi alkotása.
1560 óta az ócsai református egyházközség temploma
Felújítását a 20. század elején, 1922-1924-ben Foerk Ernő budapesti építész tervei alapján végezték. Az Árpád-korban Ócsa térsége királyi birtok volt, ezért feltételezhető, hogy az ócsai premontrei apátságot az egyik Árpád-házi király alapíthatta. Erre utalhat a templom belsején látható freskók egy része is.
A premontrei bazilika története 1560-ig[szerkesztés]
Egy 1234-ben készült, az egyházak ellenőrzését tartalmazó jegyzőkönyv említi először. A 12-13. század fordulóján a helyén egy kis falu állt, amelynek lakóit odébb költöztették, amikor megindult az építkezés.
A háromhajós, keresztházas bazilikális elrendezésű templomot Szűz Mária tiszteletére szentelték. Nyugati homlokzatát monumentális toronypár uralja. A templomba a bejárás az északi ill. a déli mellékhajóba nyíló kapuk biztosítják. Az északi kapun (a kolostor felől) a szerzetesek, a déli kapun pedig a világi hívők mehettek be (a templom plébániai feladatot is ellátott). A kutatás során kiderült, hogy nyugat felé eredetileg egy boltszakasszal hosszabbnak tervezték a két mellékhajót, azonban ennek építése elmaradt, s így került ma helyére a két torony.
Bár eredetileg boltozott templomot akartak építeni, végül mégis síkfödémre váltottak. 1900-ban tárták föl a főszentély felületét borító, a 13. század utolsó harmadában festett összefüggő falkép-sort. A kolostorépület egyemeletes, egyszárnyú lehetett, a templomtól északra, teljesen elkülönülten épült föl. A földszinten volt a káptalanterem, a refektórium, az emeleten a hálóterem (dormitórium). A kolostorszárnyat keskeny kőfal kapcsolta össze a templommal. Valószínű, hogy a kerengő fából készülhetett, s ez nyomtalanul elpusztult.
A 16. század közepén részben a török veszély, részben a reformáció előretörése miatt hagyhatták el a kolostort a szerzetesek. A templomot, mely a török időkben egy ideig mecsetként is funkcionált, 1560 óta használják a reformátusok. Az épület állaga közben egyre romlott: 1675-ben a templomhajók már fedetlenül álltak. 1702-ben még tovább romlott a helyzet. A katolikusok megpróbálták visszaszerezni a templomot, sikertelenül. A reformátusok Mária Terézia királynőtől végtére engedélyt kaptak a templom rendbe hozására, ennek során új karzat és szószék is került a templomba.
1872-ben villámcsapás, 1884-ben tűzvész pusztította a templomot. 1897-ben megkezdődött a műemléki helyreállítás. 1922-1924 között átalakításokra került sor (egy emelettel megmagasították például a tornyokat). 1986-1992 között került sor a templom régészeti kutatására, amit követett az épület teljes fölújítása. Ennek során részben visszaállították a 17. századi kerítőfalat is.
Az ócsai egyházközség templomaként[szerkesztés]
A lakosság a 17. század elején református hitre tért. A templom 1560-tól az Ócsai Református Egyházközség tulajdonában és használatában van. Miután 1664-ben tatár csapatok gyújtották fel a tetőszerkezetet, az épületnek több évtizeden keresztül csak mintegy hatodrésze volt befedve.
Az egyház legnevesebb patrónusa gróf Teleki József (1738-1796) volt, aki az 1770-es évek elején birtokot vásárolt Ócsán. A gróf, hogy a templom további pusztulását megállítsa, 1774 és 1777 között restauráltatta az épületet. 1777. május 4-én szentelték fel az elkészült templomot.
Új orgona épült 1865-ben Komornyik József nagyváradi mester tervei szerint. 1872-ben a templomot villámcsapás érte, ami megrongálta az orgonát. 1884-ben tűzvész pusztította a tetőzetet, 1890-ben a mennyezet a templom belsőterébe szakadt. 1896 és 1900 között újabb helyreállításra került sor. A főszentélyben értékes freskókra találtak rá 1902-ben, egy meszelés alkalmával. A főszentély falán az apostolok láthatók hármasával, oszlopos keretben. Tovább jobbra és balra az ívekre Szent Miklós és Szt. György alakja került. Baloldalon Szent László életéből vett jelenetek, míg a vele szemben az utolsó ítélet töredékes maradványai láthatók. 1922 és 1924 közötti időszakban a két toronyra egy-egy emeletet építettek.
1986-tól 1994-ig a templom zárva volt. Ezalatt folyt a régészeti feltárás, az alapos és szakszerű restaurálás és renoválás. Az épület új tetőszerkezetet kapott, helyreállították eredeti térkapcsolatait, kijavították összes faragott kődíszeit, a szentély freskóit és padozatát. Rendezték a templom környezetét, megépítették az épületet körülölelő várfalat és kialakították a belső parkot is.
1994. október 29-én az Országos Műemlékvédelmi Hivatal átadta a Református Gyülekezetnek a megújult templomot.
Díjai, elismerései[szerkesztés]
A pontos és körültekintő helyreállításért 1995-ben Europa Nostra díjjal és az ezzel járó oklevéllel tüntették ki Ócsa Református Műemléktemplomát.