Postapalota (Brassó)
| Postapalota | |
.jpg) | |
| Település | Brassó  |
| Cím | Str. Nicolae Iorga 1. |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1906 |
| Építési stílus | eklektika |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület |
|
| LMI-kód | BV-II-m-B-11422 |
| Elhelyezkedése | |
 Postapalota
Pozíció Brassó térképén
| |
 é. sz. 45° 38′ 44″, k. h. 25° 35′ 44″45.645600°N 25.595500°EKoordináták: é. sz. 45° 38′ 44″, k. h. 25° 35′ 44″45.645600°N 25.595500°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Postapalota témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A brassói Postapalota 1906-ban épült eklektikus stílusban a Rezső körúton (románul: Bulevardul Eroilor). Egyike a város azon kevés Monarchia-beli középületeinek, melyek rendeltetése nem változott az idők során; ma is postaépületként szolgál.
A postaszolgálat kezdetei
[szerkesztés]A régi idők postakocsijai 1775-től az úgynevezett Postaréten (Livada Poștei, a jelenlegi Rezső körút nyugati vége) állomásoztak. Több épületben működtek postai szolgáltatásokat nyújtó irodák, például a Kolostor utcai Burzenländer Hof fogadó egyik szárnyában, vagy a Brassópojána felé vezető út (ma Șirul Livezii) egyik házában. 1889-ben a postahivatal egyesült a távíróhivatallal Eduard Kopanitsch irányítása alatt, és a postaréti Nyugdíjpénztár épületébe (ma a Transilvania Egyetem rektorátusa) költözött.[1]
1888-ban a brassói Városszépítő Egyletnek köszönhetően német, magyar, román nyelvű újévi üdvözlőlapok kerültek forgalomba, ezeket a Zeidner, Ciurcu, Albrecht, Zillich könyvesboltokban lehetett megvásárolni 3 krajcárért. Az 1891-ben Bécsből rendelt német újévi üdvözlőlapokat a nagyszebeni posta elkobozta és Budapestre küldte. A 19. század végén a Magyarországon és Erdélyben postai forgalomban levő újságok száma: 48 magyar, 28 német, öt-öt román és szerb, négy horvát, két francia, egy-egy olasz és szlovák.[2]
Kezdetben a postai díjakat a távolság (a postai állomások száma) alapján számították ki; például egy Nagyszeben-Brassó küldemény 10 krajcárba, egy Nagyszeben-Temesvár küldemény 22 krajcárba került. 1878-ban egységes díjat vezettek be Ausztria-Magyarország területén; a külföldre induló küldeményekért 10 krajcár felárat kellett fizetni. A küldemények gyorsabb kézbesítése érdekében egy postai alkalmazott már korábban felszállt az érkező vonatra és ott szétválogatta a leveleket, újságokat és csomagokat a címzettek szerint, hogy korábban ki tudja osztani őket Brassóban. A románok többször panaszkodtak az akadozó kézbesítés miatt; akkoriban ők még cirill betűvel írtak, melyet sok postai alkalmazott nem tudott kiolvasni.[2]
1893-ban a Noa negyedben található Elysium fogadónál egy további postaládát helyeztek el[2]
A jelenlegi épület
[szerkesztés]Az új, központi Postapalota (Hauptpostamt) 1906-ban épült fel a Rezső körúton, szemben a Kertsch-villával, lezárva az Igazságügyi palota által uralt teret.[3] Az 1970-es években egyik szárnyát meghosszabbították, azonban stílusa nem változott. Máig postahivatal szerepét tölti be.[4]
Eklektikus díszítésű épület földszinttel, alagsorral, emelettel, és beépített padlással. Alaprajza A alakú: a két hosszú oldalsó szárny egy szöget zár be, találkozásuknál található az előtér és az ügyfélfogadó helyiségek. A két szárny eredetileg szimmetrikus volt, de az 1970-es években a nyugati, Városháza felőlit 15 méterrel hosszabbították.[4] A főbejárat felett Hermész-dombormű és az építés ideje (MDCCCCVI) látható.[5]
Helyi jelentőségű műemlékként tartják nyilván BV-II-m-B-11422 kód alatt.[6]
Képek
[szerkesztés]-
Az épület 1910 körül -
2010-ben -
Madártávlatból -
Hermész-dombormű
.jpg)
.jpg)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Aldea 268. o.
- ↑ a b c Sudrigian, Ralf: Die Post von einst. Neue Kronstädter Zeitung, XXXVI. évf. 1. sz. (2020. március 31.) 7. o. ISSN 0934-4713
- ↑ Muntean, Marius. Brașovul la început de secol XX (román nyelven). Temesvár: Asociația Filatelică, 109. o. (2015). ISBN 9789730139532
- ↑ a b Aldea 266. o.
- ↑ Kopacz et al.. Brassó gyerekeknek. Brassó: Brassói Lapok, 24. o. (2016). ISBN 9789730206500
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Brașov. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
Források
[szerkesztés]- ↑ Aldea: Aldea, Vasile. Crâmpeie din Brașovul de ieri și azi (román nyelven). Vidombák: Haco International (2016). ISBN 9789737706416
.svg){kind=small}