Ugrás a tartalomhoz

Pongrácz Lajos (író)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pongrácz Lajos
Született1815. február 14.
Felsőtúr
Elhunyt1899. augusztus 10. (84 évesen)
Budapest
Foglalkozása
A Wikimédia Commons tartalmaz Pongrácz Lajos témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Szentmiklósi és óvári Pongrácz Lajos (Felsőtúr, Hont vármegye, 1815. február 14.Budapest, 1899. augusztus 10.) író, útleíró, költő, tüzérőrnagy, császári és királyi kamarás, Hont vármegye alispánja.

Élete

[szerkesztés]

A szentmiklósi és óvári Pongrácz család sarja. Pongrácz István megyei táblabiró és Okolicsányi Klára fia, Pongrácz István tábornok testvérbátyja. A gimnáziumot Vácon és Selmecen végezte, azután 1830-ban Pestre ment, ahol az egyetemen a bölcseletet és törvénytudományokat hallgatta. 1835-ben szülőmegyéjében rendes esküdtté, 1842-ben szolgabíróvá s a megyei népnevelési választmány tagjává lett. Közben 1839-ben a pozsonyi országgyűlésen mint absentiumi követ jelen volt. 1845-ben az összes ellenzékkel leköszönt megyei hivataláról. 1848-ban tiszteletbeli főjegyző lett, nemsokára pedig az első magyar felelős miniszteriumnál pénzügyminiszteri titkárnak nevezték ki. A szabadságharc után hazatérve gazdaságának élt. 1853-tól 1859-ig uradalmi igazgató volt Bihar megyében; honnét ismét szülőföldjére visszatért és az októberi diploma folytán életbe lépett alkotmány megyei szervezésekor a megye első főjegyzője lett. 1861-ben állásáról leköszönvén, gyermekeinek neveltetése végett Esztergomba költözött. Utazott Német- és Franciaországban, Svájcban, később Olaszországban. Az alkotmányos éra bekövetkeztével ismét szülőmegyéjében törvényszéki ülnök lett, míg 1867-ben központi járási főszolgabíróvá választották, valamint a megyei kaszinó igazgatójává, s ezen kettős működése alatt kiválólag társadalmi működésre fordította figyelmét, szervezett műkedvelő társulatot, mely több évig különféle hazafias vagy jótékony célokra sikeresen működött; díszes sétatért alkotott és behozta a város világítását sat. 1869-ben a megye főjegyzőjévé másodízben is megválasztották és ezen hivatalában 1881-ig maradt, midőn Hont megye alispánjává egyhangúlag megválasztották. Ez évben császári és királyi kamarás lett. 1889 végén aggkora s betegeskedése miatt hivataláról leköszönt és Budapestre költözött, ahol műveinek sajtó alá rendezésével foglalkozott. Fáradhatlan agitációjának eredménye volt a Simor hercegprimás által 1884-ben emelt Szondi-kápolna. Midőn megyéjéből távozott, könyvtárát a megyei levéltárnak, a gazdasági egyesületnek és a megyei kaszinó-társulatnak adományozta; numizmatikai gyűjteményét pedig a Nógrád megyei múzeumnak. Még 1870-ben a Kisfaludy Társaságnak alapítótagja lett.

Írásai

[szerkesztés]

Költeményeket, beszélyeket, útleírásokat, leveleket és vegyes cikkeket írt a következő lapokba s évkönyvekbe: Rajzolatok (1835. Költ.); Társalkodó (1839. Pesti levelek, Kirándulás Ausztriába, 1840. Aggtelek, 1841. Kárpáti levelek); Honti Literaturai Füzér (1839-40. Hugo Victor, két beszély és költemények); Kliegl-Könyv (1841. Drégel vára); Regélő Pesti Divatlap (1842. A pénztaláló, A Balaton, 1843. Kárpáti levelek); Életképek (1843. Beszélyek, 1844. Kőszegi-út, 1845. Fényűzés és egyszerűség, Irodalom és művészet, 1846. Társadalmi vezéreszmék, Szklenói fürdői kirándulás); Honderű (1844. Franczia királyleány Hontban, 1846. Szerelem és honszeretet); Gazdasági Lapok (1850. Burgonya termesztéséről); Vasárnapi Ujság (1856. Tamásdai csonkatorony); Pesti Napló (1865. Kéjkirándulás Bécstől Mainzig, 1877. Siófok, Közmunkaváltsági pénzek kezeléséről); Hazánk és a Külföld (1868. Drégelvár és hőse, Adatok Vasváriról); Esztergom (1868. Szózat a Szondi-emlék ügyében); Fővárosi Lapok (1871. Koritniczai fürdői kirándulás); Nógrádi Lapok (1879. A nógrádi 1817. tisztújítás); Esztergomi Közlöny (1882. Az első esztergomi lap és Scitovszky primásról); Hazánk (1888. IX. hang a napoleoni időből); Hontvármegyei Almanach (1893. Visszaemlékezések a szabadságharcz egyes jeleneteire, Visszaemlékezés Lamberg gróf halálára, Nemzetőrségi szolgálat, Távozás Budapestről, Szalatnya a multban és epigrammák, 1894. Fegyverneki Ferencz sírirata). A Kossuth és Csengery Pesti Hirlapjának, később a Pesti Naplónak volt a levelezője. Munkatársa volt még a Honti Hirlap, Honti Lapok, Bolond Istók sat. folyóiratoknak.

Munkái

[szerkesztés]
  • Érzemények. Pest, 1838. (Költemények.)
  • Kárpát-uti zengemények. Irta s ez évi árvíz által inségre jutott hontvármegyei nép javára kiadta. Buda, 1838. (Költ.)
  • Tisztválasztási szózat Baloghy Imre úrhoz, honti első alispánná lettekor 1839. évi május 8. napján. Esztergom. (Költ.)
  • A "Kelet népe" felnyitotta szemeit egy nyugotfinak. Pest, 1841.
  • Magyar utiképek. Uo. 1845. (Pongrácz Lajos munkái II. k. Ism. Irodalmi Őr 1845. 47. sz.). omline
  • Versek. Uo. 1846. (P. L. munkái I. k. Ism. Életképek 1847. 6. sz.) online
  • Honti Krónika. Első darab. Márcziustól júniusig 1848. Uo.
  • Szózat a Szondiemlék ügyében. Esztergom, 1868.
  • Egy el nem mondott beszéd. Irta és az ipolysági elemi iskolás szegényebb gyermekek tanszereinek beszerzési javára kiadta. Balassa-Gyarmat, 1869.
  • Roesel Borbála. Selmeczbánya, 1883.
  • Vázlata a hontmegyei kaszino 50 éves történetének. Bpest, 1886.
  • Kivonatok Hontmegye 1848-49. és 1860-61. jegyzőkönyveiből. I. füzet. Selmeczbánya, 1890. II. füzet. Ipolyság, 1891. Kiadta Vörös Ferencz.
  • Epigramm-koszorú. Bpest, 1893.
  • Mult időkből. Uo. 1897. (Elbeszélések.)
  • Szemelvények egy régi táblabirónak hátrahagyott dolgozataiból. Uo. 1898.

Szerkesztette a Honti Literaturai Füzés I. II. füzetét (Buda, 1839-40.); alapította és szerkesztette az Esztergomi Ujságot 1863-ban és a Szondi Albumot (Drégeli emléklapok) 1885-ben Ipolyságon (uj bőv. kiadása. Uo. 1886.).

Levele a cenzorhoz: Felső-Túr 1841. aug. 27. (a Magyar Nemzeti Múzeumi könyvtár kézirati osztályában).

Álnevei s jegye

[szerkesztés]

Honti, Többen, Ipolysági és P. L. (a Jelenkorban, Társalkodóban stb.).

Emlékezete

[szerkesztés]
A felsőtúri családi sírbolt emlékoszlopa

Ipolyságon magyar tannyelvű alapiskola[1] és a Pongrácz Lajos Társaság viseli nevét, ápolja emlékét.[2]

További információk

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  1. A Pongrácz Lajos Alapiskola honlapja. [2010. május 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 16.)
  2. Magyar Ház Ipolyságon. Beszélgetés Lendvay Tiborral, a Pongrácz Lajos Társaság elnökével, Szabad Újság, 2003. [2009. október 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 16.)