Polner család

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Polner család (1662) nemesi címere

A Polner (Polnai) családok egyes tagjai laktak több-kevesebb ideig Tápióbicskén. A zömük törzsökös Pest megyei nemesnek számított.. A II. József-féle 1784-es, minden személyre kiterjesztett összeírás szerint a családban pontosan 39, tizenhét évesnél idősebb nemes férfi élt.

Története[szerkesztés]

1662-ben nemesített család. A nemességet, és a címeres levelet I. Lipót magyar királytól, 1662. szeptember 5.én, Polner Frigyes és fiai: János, György, Dániel, Sámuel, Polycarp, valamint sógora; Fleischacker Jakab kapták.


Polner János és Dániel Pozsony-vármegyei lakosok 1796-ban igazolták nemességüket, és Pozsony vármegyétől, ugyan ebben az évben nemesi bizonyítványt kaptak. Ezután Pest vármegyében telepedtek le; János Tápióbicskén, Dániel Alberti községben. 1798 december 14-én Pest vármegye nemesei közé vétettek fel őket.

Dániel 1797-ben nemesi felkelő volt.

Lajos Békés vármegyébe telepedett. 1845-ben ügyvéd, a 40-es években altpénztárnok, tiszti ügyész, királyi tanácsos, a Ferencz József-rend lovagkeresztese, később békéscsabai főszolgabíró.

Aladár jogtudor, ügyvéd, az Agrárbank ügyésze, illetve békéscsabai földbirtokos.

Ödön jogtudor, ügyvéd, igazságügy-miniszteri osztálytanácsos, a III-ad oszt. vaskorona-rend tulajdonosa, egyetemi címzetes rendkívüli tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, békéscsabai földbirtokos.

Lajos gödöllői ügyvéd, Zoltán jogtudor, Sándor zsámboki községi főjegyző, és Gyula gazdatisztként [1] dolgozott.

Polner család czímeres levele I. Lipót királytól (1662)

Polnerek a 20. században[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]