Pogány Sándor
| Pogány Sándor | |
| Született | Pollák Sándor 1864. július 24. Szombathely |
| Elhunyt | 1945. június 9. (80 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | gépészmérnök |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pogány Sándor, 1893-ig Pollák[1] (Szombathely, 1864. július 24. – Budapest, 1945. június 9.)[2] gépészmérnök, vasúti vezérigazgató, Frank Miklós (1924–2010) katolikus pap nagyapja.
Élete[szerkesztés]
Pollák Ármin kávés és Rosenfeld Róza gyermekeként született zsidó családban. 1893 áprilisában Pécsett kikeresztelkedett a római katolikus vallásra.[3] Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, majd a Bécsi Műszaki Egyetem hallgatója lett. Ezt követően a Duna–Száva–Adria Vasúttársaság szolgálatába lépett és rövid külszolgálat után az igazgatóság műhelyi osztályának főnöke lett. 1920-ban átvette a gépészeti osztály vezetését, 1926-ban pedig helyettes vezérigazgatóvá választották. 1930-ban kinevezték a vállalat vezérigazgatójává,[4] azonban két évvel később a DSA a Magyar Államvasutak kezelésébe került, s így elvesztette megbízatását.
Több alkalommal vett részt külföldi kongresszusokon. A mozdony-, a sínautóbusz- és a motorkocsi-szerkesztés terén számos szabadalom fűződik nevéhez. A Nobel-díjas, Gustaf Dalén svéd fizikussal való eredményes együttműködéséért a svéd Wasa-rend lovagkeresztjével tüntették ki. 1925-ben a közlekedésügy terén kifejtett értékes tevékenysége elismeréséül megkapta a magyar királyi kormányfőtanácsosi címet. Nevéhez fűződik – Gordon Róberttel együtt – a sínautóbusz járatok megindítása, amiért 1929-ben a Német Vasátigazgatók Egyesülete jutalomban és elismerésben részesítette. Számos gazdasági és társadalmi egyesület vezetőségének tevékeny tagja volt. Szakirodalmi munkássága is jelentős.
Családja[szerkesztés]
Felesége Dolkowska Adél volt.
Gyermekei:
- Pogány Sándor László Ármin (1895–?) magántisztviselő. Felesége Újhelyi Etelka (1902–1960 körül).
- Pogány Alice Mária Vilma (1896–1963) fogorvos. Férje Frank Miklós (1895–1971) belgyógyász, balneológus.
Művei[szerkesztés]
- A Duna-Száva-Adria Vasúttársaság legközelebbi terveiről (Közlekedési Tudósító, 1929, 25–26. szám)
- A lokomotív keletkezése (Magyar Vasut és Közlekedés, 1929, 23–26. szám)
- Lokomatívkazán sérülésről (Magyar Vasut és Közlekedés, 1930, 23–26. szám)
- A vonatok hatásfoka (Magyar Vasut és Közlekedés, 1932, 1–2. szám)
- A mozdonytüzelés hazai szenekkel (Magyar Vasut és Közlekedés, 1937, 3–4. szám)
Díjai, elismerései[szerkesztés]
- Ferenc József-rend hadiékítményes lovagkeresztje
- Wasa-rend lovagkeresztje
- II. osztályú magyar érdemkereszt (1932)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 65253/1893. Forrás: Névváltoztatási kimutatások 1893. év 9. oldal 36. sor
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest XII. kerületi polgári halotti akv. 2419/1945. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. augusztus 3.)
- ↑ Keresztelési bejegyzése a Pécs-Sziget Külvárosi római katolikus keresztelési akv. 87/1893. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. augusztus 3.)
- ↑ „Pogány Sándor a Délivasút új vezérigazgatója”, Az Est, 1930. december 25., 13. oldal (Hozzáférés: 2021. augusztus 13.)
Források[szerkesztés]
- (1931. január 18.) „Pogány Sándor”. Vasuti és Hajózási Hetilap (Magyarország) 33 (1–4), 3. o.
- A magyar társadalom lexikonja. Budapest, A Magyar Társadalom Lexikona Kiadóvállalat, 1930.
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.