Pizzicato

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A pizzicatót a hangjegy fölé írt jellel, vagy a pizz. rövidítéssel írják elő a kottában, feloldását pedig arco jelzi
Pizzicato
Szabályos G-Dúr skála pizzicatóval, hegedűn
Paganini pizzicato
Szabályos G-Dúr skála pizzicatóval, Paganini módra, hegedűn
Hadart pizzicato
Szabályos G-Dúr skála hadart pizzicatóval, hegedűn
Bartók pizzicato
Szabályos G-Dúr skála „Bartók" pizzicatóval, hegedűn
Glissandós pizzicato
G-Dúr skálavariáció glissandós pizzicatóval, hegedűn
Nem tudod lejátszani a fájlt?

A pizzicato zenei játékmód és zenei jel. A szó olasz eredetű, jelentése csípve, átvitt értelemben pengetve, rövidítése pizz.[1] A vonós hangszereken való játék egyik módja, Ilyenkor a játékos a vonó használata helyett ujjaival pengeti a húrokat. Ez egy igen rövid lefolyású, viszonylag halk, esetenként erőtlen hangot eredményez.

Alkalmazása[szerkesztés]

A Dzsesszben, illetve a popzene bizonyos fajtáiban ezzel a módszerrel szólaltatják meg a nagybőgőt. A komolyzenében a vonós hangszereket rendszerint a vonó segítségével szólaltatják meg, pizzicato csak akkor van, ha azt külön jelölik . Vannak olyan esetek, ahol egy tételt végig pizzicatón kell játszani. Ilyen például Bartók Béla 4. vonósnégyesének negyedik tétele.

Az első alkalmazásokban, például Monteverdi 1624-es Tankréd és Klorinda párviadala című művében még két ujjal kellett elvégezni a pizzicatót. Leopold Mozart 1756-ban, Versuch einer gründlichen Violinschule alkotásában írta elő először, hogy a pizzicató egy ujjal végzendő.

A vonót pizzicato közben is kézben kell tartani, mert általában nincs idő letenni és felvenni. Viszont ha egy egész tételben így kell játszani, akkor a hegedűsök és a brácsások gyakran tartják hangszerűket „bendzsópozícióban", és úgy használják a hangszert, mintha az valami pengetős hangszer lenne (például bendzsó, vagy gitár).

Pengetni lehet bal kézzel is (amivel alapból a hangokat kell intonálni). Ez igen ritka, használni csak akkor használják, ha már arra sincs idő, hogy a jobb kezüket a megfelelő helyre emeljék. Ez a hatás például Niccolò Paganini 24 Caprice sorozatából a 24.-ben található. Van olyan is, hogy miközben balkézzel játszunk, jobb kézzel pengetni kell. Gordon Jacob Ária és tánc mélyhegedűre és zongorára című darabja kiváló példa erre.

Ezenkívül létezik még az ún. Bartók pizzicato vagy talpas pizzicato, ami olyan erős pengetést jelent, hogy a húrnak a fogólaphoz kell csattannia. Eme technikát a névadó szerző használta igen intezíven. Ezenkívül Bartók használt még „glissandós" pengetést is (például az 5. vonósnégyesben), aminek kivitelezése úgy történik, hogy a pendítés után a húrt lefogó ujjal másik hangra csúszunk.

Johannes Brahms használt még hadart pizzicatot a No. 2-es Csellószonátájában. Ez azt jelenti, hogy miután a játékos megpengetett egy hangot, gyorsan leteszi még egy ujját. Ennek a módnak a használata igen ritka.

Példák[szerkesztés]

További közismert példák a pizzicato alkalmazására:[2]

  • Csajkovszkij 4. szimfónia III.tétel
  • ijf. Johann Strauss: Pizzicato-polka
  • Bartók: 4. vonósnégyes, 4. tétel

Egyéb jelölések[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. the definition of pizzicato. Dictionary.com. (Hozzáférés: 2016. április 23.)
  2. Brockhaus Riemann zenei lexikon III. (O–Z). Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1985. 125. o. ISBN 963-330-572-3
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap