Pintér Mihály
| Pintér Mihály | |
| Született | 1813. július 14. Jászberény |
| Elhunyt | 1892. június 4. (78 évesen) Jászberény |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | várospolitikus |
| Tisztsége | polgármester (1873. január 26. – 1879, Jászberény) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ürményi Pintér Mihály (Jászberény, 1813. július 14. – Jászberény, 1892. június 4.) jászberényi főbíró, polgármester.
Család származása[szerkesztés]
A család a Nyitra vármegye Ürmény településről származik. A XVIII. század második felétől a város képviselő-testületében már a család több tagja is megtalálhatók.
Édesapja Pintér Mihály, aki a városi testület tagja volt, anyja pedig Kosótzky Terézia.[mj 1][1]
Életrajza[szerkesztés]
Iskoláinak elvégzése után 1837-ben Jászberény város aljegyzője lett. Apja, idős kora miatt 1844-ben lemondott a hivataláról és ekkor vagyona egy részét átadta fiának,[mj 2] és a városi tanácsban betöltött tanácsnoki[mj 3] feladatát is. 1848-ban már ő képviselte a várost a kerületi közgyűlésben.
Később főbíró lett, 1873. január 26-án pedig Jászberény város első polgármesterévé választották. Hat évig töltötte be ezt a tisztséget, mint a város első embere.[mj 4]
Abban az időben sem volt idegen a politikától az alaptalan vádaskodás. Ennek egyik emlékezetes esete amikor Farkas János polgármestert megvádolta Pintér Mihály. A főhatóság által lefolytatott vizsgálat nem állapított meg visszaélést, így a vád később elbukott, de Farkas már nem tért vissza a jászberényi közéletbe, hanem elhagyta a várost is.
Polgármestersége éveiben nagy mértékben fejlődött a város, s ebben része volt neki is. Az, hogy vasút létesült, az hogy múzeumot alapítottak az érdem elsősorban Sipos Orbán és Pethes József országgyűlési és városi képviselőké.
Az viszont elsősorban az ő hibája, hogy a város gazdálkodásában sok rendezetlen ügy volt. A város képviselő-testülete egy felkészültebb városvezetőt akart. 1879-ben Pintér visszavonult, de mint első tanácsnok[mj 5] benne maradt a városvezetésben.
Gazdag, vagyonos ember volt, nem nősült meg, így örököse sem volt. Végrendeletében a vagyonát a városra hagyta, és ez volt életének legnagyobb és legemlékezetesebb tette.
Emlékezete[szerkesztés]
Hatalmas vagyonának jelentős részét közcélokra hagyományozta, így négy artézi kutat[mj 6] fúrtak a város lakói részére.[2] A kutak közül a legjelentősebb az úgynevezett Bundás-kút volt, mely ma már kút funkciója nélkül díszíti a város főterét: Jankovits Gyula 1912-ben készített szobráról, a juhászbundás Benedek László városi juhászt ábrázoló alakról kapta a nevét.[3]
Megjegyzések[szerkesztés]
- ↑ A jászberényi Nagyboldogasszony templom kriptájának helyreállítása során megtalálták ürményi Pintér Mihály édesanyjának Kosótzky Terézia fehér porcelánszögekkel kivert koporsóját.
- ↑ A gazdálkodás nem állt távol tőle, hiszen már fiatal korában besegített apja gazdaságába
- ↑ városi főtisztviselő
- ↑ A 19. század közepéig a város első embere a főbíró volt
- ↑ Ez abban az időben polgármester-helyettesi funkciónak felelt meg.
- ↑ 1893-ban a Szűzlány kútja, 1895-ben a Lehel Szálló udvarán és a Jákóhalmi úton, végül a legnevezetesebb az 1908-ban létesült Bundás kút
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Dr. Bathó Edit: A jászberényi Nagyboldogasszony római katolikus templom kriptájának feltárása. DAB, (2007) arch Hozzáférés: 2013. január 7. Magyar Múzeumi Egyesület folyóirata
- ↑ Bundás kút fényképe. [2015. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 6.)
- ↑ TündeK62 műlapja. Köztérkép.hu
Források[szerkesztés]
- Sugárné Koncsek Aranka: Jász történelmi arcképcsarnok. Második, bővített kiadás. Jászberény: (kiadó nélkül). 2003.
- Dr. Szentiványi K. Gyula: Társadalmi Feladatok. Budapest: (kiadó nélkül). 1893.
- Barabás Imre: Fejezetek az ártézi kútfúrás XIX.-XX. századi történetéből. A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság kiadványa. Szolnok: (kiadó nélkül). 1995.