Pierre-Joseph Cambon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pierre-joseph-cambon-estampe.jpg

Pierre-Joseph Cambon (Montpellier, 1754. június 17.Saint-Josse-ten-Noode, 1820. február 15.) francia politikus.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A forradalom kitörése előtt gyártulajdonos volt. 1791-ben polgártársai beválasztották a törvényhozó testületbe, 1792-ben pedig a konventbe, ahol leginkább pénzügyi kérdésekkel foglalkozott. A párizsi községi tanács erőszakos túlkapásai és Robespierre valamint Marat garázdálkodásai ellen élesen kikelt, a hadsereg csalárd szállítóit pedig sorra bevádolta. 1793-tól tagja volt a jólétbizottságnak, melyben a párizsi kerületi szekciókat iparkodott féken tartani. Április 19-én önfeláldozóan védelmezte a girondistákat, júliusban pedig őszinte jelentést tett az állam helyzetéről és a jólétbizottság működéséről. 1794 márciusában egy újabb jelentésében a pénzügy helyzetét tárta fel és kíméletlenül leplezte le a terroristák rablásait és az állami birtokoknak a konvent biztosai által való elpazarlását. Nagy része volt Robespierre megbuktatásában, ellenben a bepanaszolt bizottsági tagokat (úgy mint Billaud-Varennes, Collotd'Herbois stb.) védelmébe vette, amiért Tallien őt is bűnrészességgel vádolta. Cambon ekkor elrejtőzött és ezentúl visszavonultan élt falusi birtokán Montpellier mellett. 1815-ben a kamarába választották, de a második restauráció után mint királygyilkost száműzték. Utolsó éveit a Brüsszel melletti Saint Josse ten Noode-ban töltötte.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. V. ö. Claretie, Les derniers montagnards (Párizs, 1867) és Grande Encyclopédie VIII. 1049-50.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]