Pierre-Joseph Cambon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pierre-Joseph Cambon
Pierre-joseph-cambon-estampe.jpg
Született 1756. június 10.[1][2][3][4]
Montpellier
Elhunyt 1820. február 15. (63 évesen)[1][2][3][4]
Saint-Josse-ten-Noode
Állampolgársága francia
Foglalkozása politikus
Tisztség francia nemzetgyűlés tagja
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pierre-Joseph Cambon témájú médiaállományokat.

Pierre-Joseph Cambon (Montpellier, 1754. június 17.Saint-Josse-ten-Noode, 1820. február 15.) francia politikus.

Élete[szerkesztés]

A forradalom kitörése előtt gyártulajdonos volt. 1791-ben polgártársai beválasztották a törvényhozó testületbe, 1792-ben pedig a Nemzeti Konventbe, ahol leginkább pénzügyi kérdésekkel foglalkozott. A párizsi községi tanács erőszakos túlkapásai és Robespierre valamint Marat garázdálkodásai ellen élesen kikelt, a hadsereg csalárd szállítóit pedig sorra bevádolta. 1793-tól tagja volt a Közjóléti Bizottságnak, melyben a párizsi kerületi szekciókat igyekezett féken tartani. Április 19-én önfeláldozóan védelmezte a girondistákat, júliusban pedig őszinte jelentést tett az állam helyzetéről és a Közjóléti Bizottság működéséről. 1794 márciusában egy újabb jelentésében a pénzügy helyzetét tárta fel és kíméletlenül leplezte le a terroristák rablásait és az állami birtokoknak a konvent biztosai által való elpazarlását. Nagy része volt Robespierre megbuktatásában, ellenben a bepanaszolt bizottsági tagokat (úgy mint Billaud-Varenne, Collot d’Herbois stb.) védelmébe vette, amiért Tallien őt is bűnrészességgel vádolta. Cambon ekkor elrejtőzött és visszavonultan élt falusi birtokán Montpellier mellett. 1815-ben a kamarába választották, de a második restauráció után mint királygyilkost száműzték. Utolsó éveit a Brüsszel melletti Saint-Josse-ten-Noodeben töltötte.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ^ a b Sycomore. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ^ a b Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ^ a b SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. V. ö. Claretie, Les derniers montagnards (Párizs, 1867) és Grande Encyclopédie VIII. 1049-50.

Forrás[szerkesztés]