Petrás Ince János
| Petrás Ince János | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1813. július 24. Forrófalva |
| Elhunyt | 1886. szeptember 6. (73 évesen) Klézse |
| Sírhely | Klézse |
| Iskolái | Egri Hittudományi Főiskola és Érseki Papnevelő Intézet |
| Munkássága | |
| Vallás | római katolikus egyház |
| Tisztség | misszionárius |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Petrás Ince János témájú médiaállományokat. | |
Petrás Ince János OFMConv (Forrófalva, Moldva, 1813. július 24. – Klézse, 1886. szeptember 6.) katolikus pap, misszionárius, minorita szerzetes, folklorista.
Élete[szerkesztés]
Valószínűleg a Zöld Péter által említett forrófalvi krónikásnak, Petrás Mihály kántornak leszármazottja. Apja Petrás Ferenc kántor volt.
Az elemi iskolákat szülőfalujában végezte, a középiskolai tanulmányokat pedig Kantában a minoritáknál, ahol be is lépett a szerzetesrendbe. Teológiai tanulmányait Egerben végezte. 1834-ben tett szerzetesi fogadalmat, 1836-ban szentelték pappá.
Elöljárói misszionáriusként szülőföldjére küldték vissza. 1938-ban Pusztinán káplán, majd a moldvai püspök mellett szolgált.
1839-től pusztinai plébános, 1842-től Klézse plébánosa.
1867-ben a Szent László Társaság képviseletében járt Moldvában Imets Jákó, Kovács Ferenc és Veszely Károly. Az ő segítségükkel adományokat szerzett híveinek, valamint templomot építtetett Kápotán.
73 éves korában betörtek hozzá, halálosan megsebesítették. A bogdánfalvi lelkész még tudott beszélni vele, de Petrás, bár felismerte támadóit, azokat nem árulta el. A román csendőrség soha nem tudta kinyomozni, kik gyilkolták meg és miért. A klézsei temető kápolnájában temették el.
Kutatói munkássága[szerkesztés]
1841-ben Borszéken találkozott Döbrentei Gáborral, aki 38 kérdésből álló ívet küldött neki a moldvai magyarsággal kapcsolatban, melyet Petrás meg is válaszolt. Döbrentei magyar dalok léte után is érdeklődött, erre válaszolja Petrás: „…a tapasztalatok után, íme, az sül ki, hogy voltak is, vannak is dalok, melyeket a moldvai serdülő lányok estvéken szoktak dalolni, főképp téli hosszú estéken, midőn összejönnek a rokkájukkal fonni, és ezen összejövetelt »guzsalyosnak« nevezik, minthogy a rokkát itt is »guzsalynak« hívják.” További kutatások után 20 csángó dalt is küld Döbrenteinek. Ettől kezdve rendszeresen publikált a Magyar Nyelvőrben „Rokonföldi” álnéven.
Róla írták[szerkesztés]
Kovács Ferenc moldvai látogatása kapcsán írt útinaplójában így emlékezett Petrásról:
„Ő az, kinek neve megérdemli, hogy arany betűkkel jegyeztessék a moldvai csángók annalisaiba. Külseje megnyerő, termete izmos, közép, képe tojásdad színezete barnás, szemei mandula vágatúak, orra kissé hajlott, bajusza fölfelé pödört, szakálla szürkés, hegyezett, modora olyan, melyről el lehet mondani: mi a szívében, az a nyelvén… fia lévén a derék csángó népnek, ismeri, átérzi sokat szenvedett fajtáinak sebeit, fájdalmait.”
Művei[szerkesztés]
- Döbrentei Gábor kérdései s Petrás Incze feleletei a' moldovai magyarok felől; Egyetemi Ny., Buda, 1842
- "... édes Hazámnak akartam szolgálni"; összeáll. Domokos Pál Péter / Kájoni János: Cantionale catholicum. Régi és új, deák és magyar áitatos egyházi énekek; Petrás Incze János: Tudósítások. Okmánytár; Szt. István Társulat, Bp., 1979
- Petrás Incze János művei; kétnyelvű kiad., románra ford. Mihály András, előszó románra ford. Bartha György; Hargita, Csíkszereda, 2004 (Bibliotheca Moldaviensis)
Források[szerkesztés]
- Domokos Pál Péter: Moldvai magyarság, Fekete Sas Kiadó, Budapest, 2001 (ISBN 9639352098)
- Diós István (szerk.): Magyar katolikus lexikon, Szent István Társulat, Budapest, 1993- (ISBN 9633607272)