Pete Zsigmond

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pete Zsigmond
Született 1825. február 19.
Böhönye
Elhunyt 1883. február 2. (57 évesen)
Máramarossziget
Nemzetisége magyar
Foglalkozása orvos,
sebész,
tanító

Pete Zsigmond (Böhönye, Somogy megye, 1825. február 19.Máramarossziget, 1883. február 2.) orvos- és sebészdoktor, főreáliskolai tanár.

Élete[szerkesztés]

Tanulmányait a Pesti Egyetemen végezte, ahol 1848-ban orvos- és sebészdoktorrá avatták. 1863-ban a fürdőgyógyászat magántanára lett, 1874-76-ban pedig a székesfehérvári főreáliskolában tanár volt és így került Máramarosszigetre, ahol elhunyt.

Cikkei az Orvosi Hetilapban (1857. Balatonfüredi levelek, Süly éji vaksággal, 1851. nyugatindiai út alkalmával Venus cs. k. fregatton észlelve, 1860. Az ebdüh Francziaországban 1850-58-ig és lapszemle közlemények); a Gyógyászatban (1861. Mindennemű fenésedés meggátlása, a az ily fekélyek gyógyításának legsikereseb módja, Rándulás gyógyítása gyurogalás által, Köszvény és gyógyítása Garrod nyomán, Tábori vagy hadsebészet, A bujakór terjedését korlátozó hatósági intézkedések, tekintettel egy sikeresnek tapasztalt új ragály elleni szerre, 1861-63. Lapszemle és könyvismertetés, 1862. Fürdészeti levél, A tengeri fürdőkről, 1864. A hájstubnyai hévvíz minőségi és mennyiségi vegyelemzése meg gyógyjavalatai, 1865. Az italok életrendi fontossága, 1866. A fürdők javallatairól); a M. Nők Évkönyvében (II. 1862. Az arczbőrnek ápolása, 80 éves nő tapasztalata nyomán); Emich N. K. Naptárában (Naplótöredékek a tengerről, Házi orvoslás, 1865. A nők hivatása az egészségi jólét szempontjából); a Fürdészeti Lapokban (1868. A fürdés használati módja az őskortól fogva napjainkig).

Munkái[szerkesztés]

  • Értekezés a fürdésről, a kir. budapesti orvosegylet 1862. máj. 17. és 31. tartott rendes ülésében felolvasta. Buda, 1862.
  • Fürdői életrend vagyis minő szabályokat kövessen a fürdővendég, hogy az ásványvizeket, savót, a fürdőket sikerrel használhassa. Pest, 1866.
  • A fogfájás és fogromlás gyökeres gyógyítása. U. ott, 1867.

Szerkesztette az Egészségi Tanácsadót 1864-től 1870-ig Pesten és a Székesfejérvárt 1873. jún. 29-től okt. 5-ig.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Dörnyei Sándor: Régi magyar orvosdoktori értekezések 1772-1849. I. köt. Bp., Borda Antikvárium, 1998.; II. köt. 2002.
  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
  • Somogyi életrajzi kislexikon. Összeáll. Hódossy Ferencné, Hajdó Lászlóné. 2. bőv. kiad. Kaposvár, Somogy Megyei Levéltár-Somogy Megyei Pedagógiai Intézet, 1981.
  • Somogyi Helikon. A somogymegyei származású, vagy Somogyban több-kevesebb ideig lakó, vagy legalábbis Somoggyal kapcsolatban működő költők, írók és művészek lexikona. Szerk. Hortobágyi Ágost. Kaposvár, Szerző, 1928.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Vértes László: Veszprém megye Balaton-partjának orvostörténelméből. Bp., 1999.