Peskó Zoltán (orgonaművész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Peskó Zoltán
Született1903. augusztus 24.
Zsolna
Elhunyt1967. április 17. (63 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
GyermekeiPeskó Zoltán
Foglalkozásaorgonaművész
IskoláiOrszágos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (1921–1927)
SírhelyeÓbudai temető (20-277)
SablonWikidataSegítség

Peskó Zoltán (eredeti neve: Peschko Zoltán) (Zsolna, 1903. augusztus 24.Budapest, 1967. április 17.) orgonaművész, zeneszerző, pedagógus. Fiai, Peskó Zoltán (1937–2020) zeneszerző, karmester és Peskó György (1933–2002) orgonaművész.

Életpályája[szerkesztés]

1921–1927 között a Zeneművészeti Főiskola hallgatója volt, ahol Antalffy-Zsiross Dezsőnél, Zalánfy Aladárnál, Siklós Albertnél és Thoma Józsefnél tanult. Közben a középiskolai énektanári tanszakot is elvégezte. 1927–1929 között a soproni tanítóképzőben oktatott. Ezután a budapesti Fasori evangélikus templomban orgonista és az evangélikus gimnázium énektanára volt. 1938–1939 között Németországban Fritz Heitmannál, Fritz Jöde-nél és Reimannál képezte tovább magát. Hazatérése után újjászervezte a fasori gimnáziumnak a Lipcsei Thomanerchor mintájára épülő dal- és zeneegyesületét; Ádám Jenővel létrehozta a Protestáns Énekkart. 1958–1963 között a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola orgonatanára volt. 1963-ban nyugdíjba vonult.

Sokoldalú ember volt. Orgonaművészként a német barokk zene (Pachelbel, Bach) és az új magyar orgonamuzsika (Major Ervin, Gárdonyi Zoltán) lelkes propagálója.

Sírja az Óbudai temetőben található (20-277).

Peskó Zoltán (1903–1967) orgonaművész, zeneszerző, pedagógus és felesége síremléke az Óbudai temetőben (20-277).

Művei[szerkesztés]

  • A helyes orgonaépítés elvei (Budapest, 1939)
  • A magyar protestáns egyházi zene múltja és jelene (Budapest, 1941)
  • A Magyar Muzsika hőskora és jelene (Budapest, 1944)
  • Evangélikus templomok (Budapest, 1944)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • A magyar muzsika hőskora és jelene történelmi képekben. Sok képpel, rajzzal és kótapéldával. Szerkesztette: Batizi László. Budapest, Dr. Pintér Jenőné, 1944.
  • Brockhaus-Riemann zenei lexikon. Szerk. Dahlhaus, Carl és Eggenbrecht, Hans Heinrich. A magyar kiadás szerk. Boronkay Antal. Budapest, Zeneműkiadó, 1983-1985.
  • A magyar muzsika könyve. Szerkesztette: Molnár Imre. Budapest, Havas Ödön, 1936.
  • Révai új lexikona XV. (Nem–Rab). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2005. ISBN 963-955-623-8  
  • Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-414-8