Perliczy János Dániel
| Perliczy János Dániel | |
| Született | 1705. október 29.[1] Késmárk |
| Elhunyt | 1778. április 6. (72 évesen)[1] Losonc |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | orvos |
| Iskolái | Utrechti Egyetem (–1728, orvostudomány) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Perliczy János Dániel (Késmárk, 1705. október 29.[2] – Losoncapátfalva[3]/Apátfalva,[4] 1778. április 6.) orvos.
Életpályája[szerkesztés]
Tanulmányait a hollandiai Utrechtben fejezte be 1728-ban. Késmárkon és Selmecbányán folytatott gyakorlatot. 1731–1754 között Nógrád vármegye főorvosaként praktizált. 1751-ben felségfolyamodványt nyújtott be a bécsi udvarnak orvoskar létesítésére és tudományos akadémia szervezésére. Minthogy ez válasz nélkül maradt, Markhot Ferenccel és másokkal megalapította az egri orvosi iskolát. 1754-ben nyugdíjba vonult.
Több orvosi tanulmány szervezője, külföldi tudóstársaságok tagja. Vármegyei egészségügyi szabályrendelet összeállításával, törvényszéki orvostan írásának megkezdésével az államorvostan hazai úttörője volt. Egészségügyi népszerűsítő munkáiban a szegény néprétegek iránti megértése tükröződik.
Családja[szerkesztés]
Szülei: Perliczy Illés és Büschel Anna Borbála voltak. 1731-ben feleségül vette Moller Károly Ottó (1670-1747) orvos lányát, Moller Anna Katalint, akivel több mint 33 évig élt boldog házasságban.[5]
Művei[szerkesztés]
- De magnitudine et dimensione terraquei ad institutionum geographicarum Wideburgianarum caput secundum… (1727)
- Medicina pauperum, az az szegények számára való házi orvosságoknak az köztök leginkább és leggyakrabban uralkodni szokott nyavalyák ellen való alkalmaztatás az mindennapi könnyen feltalálható és megszerezhető eszközökből kinyújtatott (Buda, 1740)
- Testi békességre vezérlő útitárs. Az az a sokféle nyavalyákkal küszködő testnek szükségére alkalmaztatott házi és úti patikácskának rövid és sommás leírása. Kedves magyarainak, de főképpen t. n. Nógrád vármegyében lévő városokban s falukon lakozóknak hasznokra kibocsáttatott (Buda, 1740)
- Consilium medicum, az az; Orvosi oktatás, miképpen kellessék e mostani pestises és egyéb mérges nyavalyáknak berohanásokban stb. magáról gondot viselni (Buda, 1740)
- Medicina pauperum… (Buda, 1740)
- Sacra Themidos Hungariae, e medicina illustrata, sive de ratione decidendi, casus forenses, dubiis physicis et medicis obnoxios, manuductio, juri hungarico, judiciisque provincialibus comitatensibus et civitatensibus, praecipue actionibus fiscalibus accomodata (Buda, 1750)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC11587/12072.htm, Perliczy János Dániel, 2017. október 9.
- ↑ Familysearch.org
- ↑ http://epa.oszk.hu/01400/01464/00015/pdf/407-437.pdf
- ↑ Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- ↑ Csemadok
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- http://mek.oszk.hu/01800/01840/01840.pdf
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Budapest, 1891-1914. Hornyánszky Viktor
További információk[szerkesztés]
- Réti Endre: Nagy magyar orvosok (Budapest, 1959)
- Regöly-Mérei Gyula: Akik legyőzték a betegségeket (L, Budapest, 1963)
- Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-414-8
- Új magyar irodalmi lexikon III. (P–Zs). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6807-1