Pasztavi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pasztavi
Pasztavi címere
Pasztavi címere
Pasztavi zászlaja
Pasztavi zászlaja
Közigazgatás
Ország Fehéroroszország
Irányítószám 211840
Körzethívószám 2155
Testvérvárosok
Lista
Wejherowo
Népesség
Teljes népesség18 772 fő (2023. jan. 1.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság140 m
IdőzónaUTC+03:00
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 55° 07′, k. h. 26° 50′Koordináták: é. sz. 55° 07′, k. h. 26° 50′
Pasztavi weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Pasztavi témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Pasztavi (Паставы, oroszul Posztavi, litvánul Pastovys), kisváros Fehéroroszország Vicebszki területének nyugati részén a litván határ közelében. A Pasztavi járás székhelye, 2006-ban becsült népessége 19,9 ezer fő [1]. Polacktól 142 km-re (országúton) nyugatra, a Mjagyelka-folyó partján fekszik.

A Szabadság-tér a Lenin-szoborral

Története[szerkesztés]

A város az ország fiatalabb települései közé tartozik, első írásos említése 1581-ből származik, bár a helyén álló Paszadnyik faluról már 996-ból származó információink vannak. A 17. században kereskedővárossá alakult, a Mjagyel-Druja kereskedelmi útvonal fontos állomásaként. 1640-ben ferences kolostort alapítottak Pasztaviban.

A Szt.Miklós-templom és a Mjagyelka-folyó

Ekkoriban alakult ki a város központja, a piactér (a mai Szabadság-tér), valamint mai műemlékeinek fából készült elődei: az unitárius (1713-ban) és a ferences templom. A 18. században Antoni Tyzenhauz grodnói kormányzó birtokába került a település, aki kastélyt emeltetett itt, valamint a faépületeket helyén számos ma is álló kőépületet építtetett (kézműves- és kereskedőházak sora épült). Ekkoriban Pasztavi központi településsé vált, számos manufaktúrát létesítettek. 1795-ben került Oroszországhoz, a következő évben pedig saját címert is kapott. 1920 és 1939 szeptembere között Lengyelországhoz tartozott, mint a Wiłnói vajdaság járási (powiat) székhelye. 1940-ben nyilvánították várossá. A délnyugat felől támadó németek 1941. július 6-án foglalták el, a szovjetek 1944. július 5-én foglalták vissza. 1974-ben 15,6 ezer lakosa volt. Napjainkban a Vicebszki terület 7. legnépesebb városa.

A Páduai Szt.Antal-templom

Gazdasága[szerkesztés]

Pasztavi viszonylag sokoldalú iparral rendelkezik, legjelentősebb az élelmiszeripar (konzervgyár, tejporgyártással foglalkozó tejfeldolgozó üzem, malomipar), de lenfeldolgozó és elektrotechnikai ipara (rádióalkatrészek gyártása) is említést érdemel. Belső viszonylatban jelentős idegenforgalma is van.

A városon áthalad a Litvániába vezető Voropajevo-Pabradė vasútvonal. A P27-es főútvonal köti össze Braszlavval (77 km) és a Polack-Vilnius közti P45-ös főúttal (12 km).

Az egykori Tyzenhauz-kastély

Városszerkezet, látnivalók[szerkesztés]

Pasztavi négyszög alakú főtere (Szabadság-tér, ploscsagy Szvobodi) a Mjagyelkán felduzzasztott kis mesterséges tó partján fekszik, ide futnak össze a város fő utcái: az északról érkező Leninszkaja, a nyugatról jövő Szeptember 17-e utca, a keletre tartó Krasznoarmejszkaja és a dél felé haladó Szovjetszkaja utcák. A téren számos 18.-19. századi műemlék építmény található, nyugati és északi oldalán kézművesházak valamint a járási múzeum épülete; keleti oldalán az 1894-ben épült Szent Miklós-templom; valamint az egykori iskolaépület és az Orvos háza. A tér közepén a második világháború emlékműve és Lenin szobra áll, de itt található a járási hivatal épülete is. A kis tó partján, a tértől keletre található az 1783-ból származó régi vízimalom, valamint az 18981904 között épült Páduai Szent-Antal-templom. A déli városrészben, a Szovjetszkaja utcában áll az egykori Tyzenhauz-kastély (klasszicista stílusban épült a 18.-19. század fordulóján), mely ma a járási kórháznak ad otthont.

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]