A parabolikus hengerkoordináta-rendszer koordinátafelületei. A piros parabolikus henger megfelel a σ=2 koordinátának, míg a sárga parabolikus henger a τ=1 értékhez tartozik. A kék sík a z =2 síkja. Ezek a felületek a P pontban metszik egymást, melynek Descartes-koordinátái (2, -1.5, 2)
A parabolikus hengerkoordináta-rendszer egy háromdimenziós ortogonális koordináta-rendszer a matematikában. A kétdimenziós parabolikus koordináta-rendszerből származtatható, melyet egy harmadik, annak síkjára merőleges harmadik koordinátával egészít ki. Így koordinátafelületei konfokális parabolikus hengerek. Több alkalmazásuk is van, például az élek potenciálelméletében.
Parabolikus koordináta-rendszer konstans σ és τ koordinátagörbékkel és az x és y irányú koordinátaegyenesekkel. Ezeket a koordinátákat a z -tengely irányából vetítve látjuk, így ez a diagram a z koordináta bármely értékére érvényes
A (σ , τ , z ) parabolikus hengerkoordináták transzformációja (x , y , z ) Descartes-féle koordináta-rendszerbe :
x
=
σ
τ
y
=
1
2
(
τ
2
−
σ
2
)
z
=
z
{\displaystyle {\begin{aligned}x&=\sigma \tau \\y&={\frac {1}{2}}\left(\tau ^{2}-\sigma ^{2}\right)\\z&=z\end{aligned}}}
A konstans σ -jú koordinátafelületek konfokális parabolikus hengerek:
2
y
=
x
2
σ
2
−
σ
2
{\displaystyle 2y={\frac {x^{2}}{\sigma ^{2}}}-\sigma ^{2}}
melyek az y -tengely pozitív irányába nyitottak. A konstans τ -jú koordinátafelületek szintén konfokális parabolikus hengerek:
2
y
=
−
x
2
τ
2
+
τ
2
{\displaystyle 2y=-{\frac {x^{2}}{\tau ^{2}}}+\tau ^{2}}
melyek az y -tengely negatív irányába nyitottak. Mindezen parabolikus hengerek fókuszegyenese az x = y = 0 egyenes. Az r sugár képlete is egyszerű:
r
=
x
2
+
y
2
=
1
2
(
σ
2
+
τ
2
)
{\displaystyle r={\sqrt {x^{2}+y^{2}}}={\frac {1}{2}}\left(\sigma ^{2}+\tau ^{2}\right)}
ami hasznos a parabolikus koordináta-rendszerben adott Hamilton–Jacobi-egyenlet megoldásában. Lásd még: Laplace–Runge–Lenz-vektor .
A σ és a τ parabolikus hengerkoordináták skálázási tényezői:
h
σ
=
h
τ
=
σ
2
+
τ
2
h
z
=
1
{\displaystyle {\begin{aligned}h_{\sigma }&=h_{\tau }={\sqrt {\sigma ^{2}+\tau ^{2}}}\\h_{z}&=1\end{aligned}}}
Az infinitezimális térfogatelem:
d
V
=
h
σ
h
τ
h
z
d
σ
d
τ
d
z
=
(
σ
2
+
τ
2
)
d
σ
d
τ
d
z
{\displaystyle dV=h_{\sigma }h_{\tau }h_{z}d\sigma d\tau dz=(\sigma ^{2}+\tau ^{2})d\sigma \,d\tau \,dz}
A differenciális áthelyezés:
d
l
=
σ
2
+
τ
2
d
σ
σ
^
+
σ
2
+
τ
2
d
τ
τ
^
+
d
z
z
^
{\displaystyle d\mathbf {l} ={\sqrt {\sigma ^{2}+\tau ^{2}}}\,d\sigma \,{\boldsymbol {\hat {\sigma }}}+{\sqrt {\sigma ^{2}+\tau ^{2}}}\,d\tau \,{\boldsymbol {\hat {\tau }}}+dz\,\mathbf {\hat {z}} }
A differenciális normálterület:
d
S
=
σ
2
+
τ
2
d
τ
d
z
σ
^
+
σ
2
+
τ
2
d
σ
d
z
τ
^
+
(
σ
2
+
τ
2
)
d
σ
d
τ
z
^
{\displaystyle d\mathbf {S} ={\sqrt {\sigma ^{2}+\tau ^{2}}}\,d\tau \,dz{\boldsymbol {\hat {\sigma }}}+{\sqrt {\sigma ^{2}+\tau ^{2}}}\,d\sigma \,dz{\boldsymbol {\hat {\tau }}}+\left(\sigma ^{2}+\tau ^{2}\right)\,d\sigma \,d\tau \mathbf {\hat {z}} }
Legyen f skalármező ! Ekkor:
∇
f
=
1
σ
2
+
τ
2
∂
f
∂
σ
σ
^
+
1
σ
2
+
τ
2
∂
f
∂
τ
τ
^
+
∂
f
∂
z
z
^
{\displaystyle \nabla f={\frac {1}{\sqrt {\sigma ^{2}+\tau ^{2}}}}{\partial f \over \partial \sigma }{\boldsymbol {\hat {\sigma }}}+{\frac {1}{\sqrt {\sigma ^{2}+\tau ^{2}}}}{\partial f \over \partial \tau }{\boldsymbol {\hat {\tau }}}+{\partial f \over \partial z}\mathbf {\hat {z}} }
és a Laplace-operátor :
∇
2
f
=
1
σ
2
+
τ
2
(
∂
2
f
∂
σ
2
+
∂
2
f
∂
τ
2
)
+
∂
2
f
∂
z
2
{\displaystyle \nabla ^{2}f={\frac {1}{\sigma ^{2}+\tau ^{2}}}\left({\frac {\partial ^{2}f}{\partial \sigma ^{2}}}+{\frac {\partial ^{2}f}{\partial \tau ^{2}}}\right)+{\frac {\partial ^{2}f}{\partial z^{2}}}}
Legyen A vektormező , melynek alakja:
A
=
A
σ
σ
^
+
A
τ
τ
^
+
A
z
z
^
{\displaystyle \mathbf {A} =A_{\sigma }{\boldsymbol {\hat {\sigma }}}+A_{\tau }{\boldsymbol {\hat {\tau }}}+A_{z}\mathbf {\hat {z}} }
Ekkor a divergencia :
∇
⋅
A
=
1
σ
2
+
τ
2
(
∂
(
σ
2
+
τ
2
A
σ
)
∂
σ
+
∂
(
σ
2
+
τ
2
A
τ
)
∂
τ
)
+
∂
A
z
∂
z
{\displaystyle \nabla \cdot \mathbf {A} ={\frac {1}{\sigma ^{2}+\tau ^{2}}}\left({\partial ({\sqrt {\sigma ^{2}+\tau ^{2}}}A_{\sigma }) \over \partial \sigma }+{\partial ({\sqrt {\sigma ^{2}+\tau ^{2}}}A_{\tau }) \over \partial \tau }\right)+{\partial A_{z} \over \partial z}}
és a rotáció :
∇
×
A
=
(
1
σ
2
+
τ
2
∂
A
z
∂
τ
−
∂
A
τ
∂
z
)
σ
^
−
(
1
σ
2
+
τ
2
∂
A
z
∂
σ
−
∂
A
σ
∂
z
)
τ
^
+
1
σ
2
+
τ
2
(
∂
(
σ
2
+
τ
2
A
τ
)
∂
σ
−
∂
(
σ
2
+
τ
2
A
σ
)
∂
τ
)
z
^
{\displaystyle \nabla \times \mathbf {A} =\left({\frac {1}{\sqrt {\sigma ^{2}+\tau ^{2}}}}{\frac {\partial A_{z}}{\partial \tau }}-{\frac {\partial A_{\tau }}{\partial z}}\right){\boldsymbol {\hat {\sigma }}}-\left({\frac {1}{\sqrt {\sigma ^{2}+\tau ^{2}}}}{\frac {\partial A_{z}}{\partial \sigma }}-{\frac {\partial A_{\sigma }}{\partial z}}\right){\boldsymbol {\hat {\tau }}}+{\frac {1}{\sigma ^{2}+\tau ^{2}}}\left({\frac {\partial \left({\sqrt {\sigma ^{2}+\tau ^{2}}}A_{\tau }\right)}{\partial \sigma }}-{\frac {\partial \left({\sqrt {\sigma ^{2}+\tau ^{2}}}A_{\sigma }\right)}{\partial \tau }}\right)\mathbf {\hat {z}} }
A további differenciáloperátorok kifejezhetők a
(
σ
,
τ
)
{\displaystyle (\sigma ,\tau )}
koordinátákkal úgy, hogy behelyettesítjük a skálázási tényezőket az ortogonális koordináta-rendszerek általános képleteibe.
Kapcsolat a (ρ , φ , z ) hengerkoordinátákkal :
ρ
cos
φ
=
σ
τ
ρ
sin
φ
=
1
2
(
τ
2
−
σ
2
)
z
=
z
{\displaystyle {\begin{aligned}\rho \cos \varphi &=\sigma \tau \\\rho \sin \varphi &={\frac {1}{2}}\left(\tau ^{2}-\sigma ^{2}\right)\\z&=z\end{aligned}}}
A parabolikus hengerkoordináta-rendszer egységvektorai kifejezve a Descartes-koordináta-rendszer egységvektoraival:
σ
^
=
τ
x
^
−
σ
y
^
τ
2
+
σ
2
τ
^
=
σ
x
^
+
τ
y
^
τ
2
+
σ
2
z
^
=
z
^
{\displaystyle {\begin{aligned}{\boldsymbol {\hat {\sigma }}}&={\frac {\tau {\hat {\mathbf {x} }}-\sigma {\hat {\mathbf {y} }}}{\sqrt {\tau ^{2}+\sigma ^{2}}}}\\{\boldsymbol {\hat {\tau }}}&={\frac {\sigma {\hat {\mathbf {x} }}+\tau {\hat {\mathbf {y} }}}{\sqrt {\tau ^{2}+\sigma ^{2}}}}\\\mathbf {\hat {z}} &=\mathbf {\hat {z}} \end{aligned}}}
Mivel az összes konstans σ , τ és z értékhez tartozó felület másodfokú felület , Laplace egyenlete szétválasztható a koordináta-rendszerben. A változók szétválasztásával Laplace egyenlete a következő alakba írható:
V
=
S
(
σ
)
T
(
τ
)
Z
(
z
)
{\displaystyle V=S(\sigma )T(\tau )Z(z)}
Osztva V -vel:
1
σ
2
+
τ
2
[
S
¨
S
+
T
¨
T
]
+
Z
¨
Z
=
0
{\displaystyle {\frac {1}{\sigma ^{2}+\tau ^{2}}}\left[{\frac {\ddot {S}}{S}}+{\frac {\ddot {T}}{T}}\right]+{\frac {\ddot {Z}}{Z}}=0}
Mivel a Z egyenlet elválasztható a többitől, azért:
Z
¨
Z
=
−
m
2
{\displaystyle {\frac {\ddot {Z}}{Z}}=-m^{2}}
ahol m konstans. A Z (z ) megoldása:
Z
m
(
z
)
=
A
1
e
i
m
z
+
A
2
e
−
i
m
z
{\displaystyle Z_{m}(z)=A_{1}\,e^{imz}+A_{2}\,e^{-imz}}
Behelyettesítve −m 2 -et
Z
¨
/
Z
{\displaystyle {\ddot {Z}}/Z}
-be, Laplace egyenlete a következő alakot ölti:
[
S
¨
S
+
T
¨
T
]
=
m
2
(
σ
2
+
τ
2
)
{\displaystyle \left[{\frac {\ddot {S}}{S}}+{\frac {\ddot {T}}{T}}\right]=m^{2}(\sigma ^{2}+\tau ^{2})}
Most leválaszthatjuk az S és a T függvényeket, és bevezetünk egy újabb konstanst, n 2 -et. Nyerjük, hogy:
S
¨
−
(
m
2
σ
2
+
n
2
)
S
=
0
{\displaystyle {\ddot {S}}-(m^{2}\sigma ^{2}+n^{2})S=0}
T
¨
−
(
m
2
τ
2
−
n
2
)
T
=
0
{\displaystyle {\ddot {T}}-(m^{2}\tau ^{2}-n^{2})T=0}
Így kapjuk a parabolikus henger harmonikusokat :
S
m
n
(
σ
)
=
A
3
y
1
(
n
2
/
2
m
,
σ
2
m
)
+
A
4
y
2
(
n
2
/
2
m
,
σ
2
m
)
{\displaystyle S_{mn}(\sigma )=A_{3}y_{1}(n^{2}/2m,\sigma {\sqrt {2m}})+A_{4}y_{2}(n^{2}/2m,\sigma {\sqrt {2m}})}
T
m
n
(
τ
)
=
A
5
y
1
(
n
2
/
2
m
,
i
τ
2
m
)
+
A
6
y
2
(
n
2
/
2
m
,
i
τ
2
m
)
{\displaystyle T_{mn}(\tau )=A_{5}y_{1}(n^{2}/2m,i\tau {\sqrt {2m}})+A_{6}y_{2}(n^{2}/2m,i\tau {\sqrt {2m}})}
Az (m , n ) harmonikus függvényei a megoldások szorzatai. A kombináció csökkenti a konstansok számát, és Laplace egyenletének megoldása írható, mint:
V
(
σ
,
τ
,
z
)
=
∑
m
,
n
A
m
n
S
m
n
T
m
n
Z
m
{\displaystyle V(\sigma ,\tau ,z)=\sum _{m,n}A_{mn}S_{mn}T_{mn}Z_{m}}
A parabolikus hengerkoordináta-rendszer klasszikus alkalmazása parciális differenciálegyenletek megoldása, például Laplace egyenletének és a Helmholtz-egyenletnek megoldásában, mivel így a differenciálegyenletek szétválaszthatókká válnak. Egy példa egy félig végtelen vékony vezető lemez elektromos mezeje.
Morse PM , Feshbach H . Methods of Theoretical Physics, Part I . New York: McGraw-Hill, 658 . o. (1953). ISBN 0-07-043316-X
Margenau H , Murphy GM. The Mathematics of Physics and Chemistry . New York: D. van Nostrand, 186 –187. o. (1956)
Korn GA, Korn TM . Mathematical Handbook for Scientists and Engineers . New York: McGraw-Hill, 181. o.. ASIN B0000CKZX7 (1961)
Sauer R, Szabó I. Mathematische Hilfsmittel des Ingenieurs . New York: Springer Verlag, 96. o. (1967)
Zwillinger D. Handbook of Integration . Boston, MA: Jones and Bartlett, 114. o. (1992). ISBN 0-86720-293-9 Same as Morse & Feshbach (1953), substituting u k for ξk .
Moon P, Spencer DE. Parabolic-Cylinder Coordinates (μ, ν, z), Field Theory Handbook, Including Coordinate Systems, Differential Equations, and Their Solutions , corrected 2nd ed., 3rd print, New York: Springer-Verlag, 21–24 (Table 1.04). o. (1988). ISBN 978-0-387-18430-2
MathWorld description of parabolic cylindrical coordinates
Ez a szócikk részben vagy egészben a Parabolic cylindrical coordinates című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.