Paprét (Sopron)
| Paprét | |
 | |
| A Paprét parkja 2009 júniusában | |
| Közigazgatás | |
| Ország | Magyarország |
| Település | Sopron |
| Korábbi nevei | Pfarrwiese, Tornarét |
| Földrajzi adatok | |
| Elhelyezkedése | |
 Paprét
Pozíció Győr-Moson-Sopron vármegye térképén
| |
 é. sz. 47° 41′ 00″, k. h. 16° 35′ 44″47.683333°N 16.595556°EKoordináták: é. sz. 47° 41′ 00″, k. h. 16° 35′ 44″47.683333°N 16.595556°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Paprét témájú médiaállományokat. | |
A Paprét (Pap rét vagy Paprét tér) Sopron egyik tere a jelenlegi belvárosban az Ikva patak mentén. Középső, nagy része park, amely helyi jelentőségű természetvédelmi terület[1] csakúgy, mint az Ikva partjának papréti szakasza is.[2]
Története
[szerkesztés]A Paprét – feltöltését megelőzően – mocsaras, vizenyős, nehezen átjárható terület volt, ami alacsony fekvésének és az Ikva patak közelségének volt köszönhető, s feltehetően ide folyt le a Kurucdomb nyugati-északnyugati oldalára hullott csapadékvíz is. A római kori Scarbantia (Sopron) is vélhetően eddig nyúlt kelet felé – a Paprét területén római kori fazekasműhelyek maradványait tárták fel régészek –, ahogyan a középkori városnak is fontos határterülete volt ez az áradmányos, pangóvizes rét, ami jellegénél fogva természetes védelmet is nyújtott a város számára keleti irányból. A középkori Sopron belső várfala körül húzódott várárok vize a mai Torna utcán (egykori Rozmaring utca) keresztül a Paprét felé vezetődött le. A várárok és az Ikva, illetve a mocsaras Paprét közötti városrész a belső külvároshoz tartozott, amit szintén fal határolt: ennek maradványai az Ikva partján, és a Paprét nyugati oldalán is megfigyelhetők.[3][4]
Maga a rét 1832-ig,[5] vagy 1833-ig[6][7] a Szent Mihály-plébánia kaszálója, illetményföldje[8] volt (német Pfarrwiese neve is erre utal), utána került a város gondozásába,[5] majd a 19. század második felétől kezdve meg is indult a kiépülése,[9] s déli és nyugati oldalára házak épültek.[5] A rétet csak 1850-től nevezték Paprétnek, előtte egyéb nevek mellett Tornarétnek is hívták. 1950-től Ifjúság tér lett a neve, majd 1989-től újra Paprétnek nevezik.[8]
Flórája
[szerkesztés]A parkban álló közönséges platánokat 1866-ban[7] vagy 1870-71-ben[6] ültették, közülük azonban már néhány elpusztult. 1983-ban a legnagyobb példány 22 m magas és 130 cm törzsvastagságú volt.[6]
A park faállománya, a platánokon kívül a kislevelű hárs és a korai juhar példányai, helyi védettséget élveznek. A papréti Ikva-parton a természetes patakparti vegetációban ugyancsak védelem alatt állnak idős fák: ezek a spirálfűz (Salix matsudana var. tortuosa vagy Salix matsudana ‘Tortuosa’), a kanadai nyár és a kislevelű hárs képviselői.[10]
Nevezetes épületei, építményei
[szerkesztés]A Paprét 27. szám alatt áll Magyarország első tornacsarnoka, ami 1867-ben vagy 1869-ben[6] épült fel. A Paprét 26. számú épület 2012-ben ideiglenes műemléki védelem alatt állt;[7] benne egykor Weiss József tulajdonában csokoládégyár működött. A Paprét 4. számú lakóház és műemléki környezete műemléki védelem alatt áll, ahogyan a Paprét 12-14. alatt található, 1891-ben megépült ortodox zsinagóga és műemléki környezete is. A zsinagóga közelében található a 2004-ben felavatott zsidó emlékmű, amit az 1944-ben Sopronból Auschwitzba deportált zsidók emlékére emeltek; az alkotást Kutas László szobrászművész készítette.[5]
Források
[szerkesztés]- ↑ Paprét. termeszetvedelem.hu. (magyarul) Budapest: A KvVM Természetvédelmi Hivatala (Hozzáférés: 2020. október 18.) (php)[halott link]
- ↑ Soproni Ikva-part Papréti szakasza. termeszetvedelem.hu. (magyarul) Budapest: A KvVM Természetvédelmi Hivatala (Hozzáférés: 2020. október 18.) (php)
- ↑ Szende Katalin – Kücsán József – Jankó Ferenc: Sopron város történeti helyrajza. In Sopron. (magyarul) Összeállította: Jankó Ferenc, Kücsán József és Szende Katalin; Dávid Ferenc, Goda Károly és Kiss Melinda közreműködésével. Sopron: Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára. 2010. = Magyar Várostörténeti Atlasz, 1. ISBN 978-963-8327-32-1 Hozzáférés: 2020. október 18. (pdf)
- ↑ Sopron és a soproni vár története. In Drávai István: Sopron Műemlékváros. (magyarul) Sopron: Internet-Sopron Egyesület. 2002. Hozzáférés: 2020. október 18. CD
- ↑ a b c d Paprét. sopronikirandulas.hu. (magyarul) Szerdahelyi Zoltánné (Hozzáférés: 2020. október 18.) (html)
- ↑ a b c d Majer Antal: Sopron faóriásai: III. Sopron nagy platánjai. (magyarul) Soproni Szemle, XXXIX. évf. 1. sz. (1985) 64 (50–76). o. ISSN 0133-0748 Hozzáférés: 2020. október 18. (pdf)
- ↑ a b c Sopron Megyei Jogú Város településszerkezeti tervének felülvizsgálata: Településszerkezeti terv. (magyarul) Témavezető, felelős tervező: Orosz Bálint. Budapest: VÁTI Városépítési Kft. 2012. Hozzáférés: 2020. október 18. (pdf)
- ↑ a b Kótai Mónika: A Paprét és az István bíró utca. sopronanno.hu (magyarul) (2013. május 10.) (Hozzáférés: 2020. október 18.)
- ↑ Jankó Ferenc: Településmorfológiai kutatások – történeti adatkezelés és módszerek. (magyarul) Földrajzi Értesítő, XLIV. évf. 3–4. sz. (2005) 369 (365–376). o. ISSN 0015-5403 Hozzáférés: 2020. október 18. (pdf)
- ↑ Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzat Közgyűlésének 33/1999. (XII. 8.) önkormányzati rendelete a helyi jelentőségű természeti értékek védelméről. (magyarul) 1999. arch Hozzáférés: 2020. október 18.
További információ
[szerkesztés]- Csatkai Endre: A soproni Paprét. (magyarul) Soproni Hírlap, XXIII. évf. 106–107. sz. (1936. máj. 8-9.) hibás dátum