Ortodox zsinagóga (Sopron)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Ortodox zsinagóga
Soproni ortodox zsinagóga, 2011
Soproni ortodox zsinagóga, 2011
Elhelyezkedése
Ortodox zsinagóga (Magyarország)
Ortodox zsinagóga
Ortodox zsinagóga
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 40′ 57″, k. h. 16° 35′ 44″Koordináták: é. sz. 47° 40′ 57″, k. h. 16° 35′ 44″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ortodox zsinagóga témájú médiaállományokat.

A Paprét déli oldalán álló soproni ortodox zsinagógát Schiller János tervei alapján 1890–1891-ben emelték egy téglány alaprajzú, fésűsen beépített telken.[1]

Története[szerkesztés]

Az ortodox hitközséget 1873-ban alapította meg negyvennyolc, a hitközségből kiváló tag. Már az alakulás évében rabbit választottak: az első rabbi Grünwald Manó lett. A hitközség első elnöke Pollák Salamon volt, akit

  • Fuehs Vilmos,
  • Gellis Miksa,
  • Frischmann Jakab,
  • Wittmann Károly,
  • Klaber Károly,
  • Fuchs Jónás,
  • Klaber Adolf,
  • Klaber Ödön,
  • Ullmann Henrik,
  • Rosenberger Béla,
  • Schiff Ödön,
  • Friedmann Izidor, végül pedig
  • Weiler Béla

követett az elnöki székben.

A kiváló és lelkes vezetőknek hála a hitközség gyorsan gyarapodott. Tagjainak száma csakhamar megkétszereződött, és a hagyományokat gondosan őrző intézményeket hozott létre. 1874-ben alapították a Talmud Tóra Iskolát, amit magánosok tartottak fenn a hitközség támogatásával. Ez 1923-ban új, modern berendezésű hajlékba költözött, amit Goldschmied Szigfried kezdeményezésére önkéntes adományokból létesítettek.

Az 1890–91-ben épült zsinagóga 23 800 forintba került; az építkezésre a hitközség kölcsönt vett fel.

A második világháború alatt az épületben és környékén gettót rendeztek be.[2] 1944. június 29-én 1600 soproni zsidót (Zichronám livráchá - Emlékük legyen áldott) indítottak innen és a többi gettóból a Jacobi gyárba, ahol utoljára gettósították őket. A Jacobi gyárból a soproni Déli pályaudvarra[3] terelték őket, és onnan indultak Auschwitzba 1944. július 5-én. Sopronból 1885 személyt szállítottak el. A zsinagógát a soproni zsidóság deportálásból visszatért tagjai (status quo ante és ortodoxok együtt) 1945 után még működtették egy ideig, 1956 óta azonban használaton kívül áll.

Utolsó rabbija Simon Jiszrael Posen (1894–1969)[4] volt; ő túlélte a vészkorszakot, majd Amerikába menekült, és ott Bnei Shimon Yisroel of Sopron néven jesivát alapított. Hazánk szovjet megszállását követően 1946-ban Czitron József[5] volt hajdúböszörményi rabbit hívta meg a hitközség. Ő 1950-ig látta el ezt a feladatot. 1950-től veje, Krausz Arnold lett a soproni ortodox hitközség rabbija, egyben az utolsó rabbi Sopronban.

Az ingatlant a Kádár-rendszer éveiben a soproni TIT-nek ajándékozták, a társulat azonban nem hasznosította, és állaga már-már végzetesen leromlott. A műemlék jellegű épületet a soproni önkormányzat 2005 augusztusában vásárolta meg. A tervek szerint a kortárs képzőművészeknek teremtenek itt lehetőséget a bemutatkozásra.

Az épületegyüttes[szerkesztés]

A szabadon álló, historizáló stílusú, előkertes, palatetős épületet a telek adottságaihoz igazodva emelték: homlokzata és a lépcsőházakat is tartalmazó előcsarnok a Paprét déli oldala felé néz, a nagyterem pedig a keleti és a nyugati telekhatárral párhuzamos. Így a tagolt épület tengelye a nagyterem és az előcsarnok-lépcsőház tömb határán megtörik.

A főépületet kontyolt nyeregtető, az előcsarnokot kupola, a homlokzaton rizalitként megjelenő lépcsőházakat pedig lapos kontyolt nyeregtető fedi. Az épületen – a tengelyeket határoló, falsávokkal megszakított osztópárkány, illetve a keleties hatású kupola alatti középrész kivételével ívsoros párkány fut körbe. A főépület főpárkányzata fogrovatos.

A rizalitok szélessége eltérő. A középrész és a rizalitok is kétszintesek. A kupola alatt vakárkádos attika húzódik.

Az alsó szint lábazatszerűen vakolt. A főhomlokzat félköríves ajtó- és ablaknyílásait befalazták. Az ajtó felett héber nyelvű felirat található. A szinteket fogrovatos osztópárkány választja el egymástól.

A rizalitokat kockafejezetű, pálcatagos ikerablakok, a középrészt három, különböző méretű, de egyaránt félkörívvel lezárt, kváderesen keretezett ablak töri át. A középrész attikáját kettő-három-kettő osztású vakárkádok tagolják; alattuk palmettasorral.

A főépület három-három tengelyes oldalhomlokzatait a sarkok mentén kettős, kváderesen képzett falsávok tagolják. Az oldalhomlokzatokat az osztópárkány alatt ikerablakok, felül egyosztatú ablakok törik át. Valamennyi ablak félkörívesen záródik, kváderes keretezésük vállmagasságból indul.

A nyugati homlokzat középső tengelyének felső zónájában kváderezett keretű rózsaablak nyílt. A földszinten egyenesen záródó ajtó szakítja meg a falsávot.

A belső térben öntöttvas oszlopok tartják a női karzatot.[6]

A zsinagógához tartozott az 1911-ben épített rituális fürdő, a pászkaház és az 1917-ben alapított jesiva is; ezek a mindmáig láthatók a Paprét oldalán a régi tanház épületében.

A zsinagóga tárgyaiból csak egy kézzelfogható emlék maradt: az eredeti óra, ami ma az ORZSE zsinagógájában látható.[7]

Hivatkozások és lábjegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]