Palasovszky Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Palasovszky Béla
Született 1899. július 19.
Sátoraljaújhely
Elhunyt 1974. február 18.
Budapest (74 évesen)
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása jogász, költő, újságíró

Palasovszky Béla (Sátoraljaújhely, 1899. július 19.Budapest, 1974. február 18.) jogász, költő, újságíró.

Életpályája[szerkesztés]

A középiskolát a sátoraljaújhelyi, gyulai és egri római katolikus főgimnáziumban végezte, Gyulán érettségizett. 1917-ben bevonult katonának. Az egri jogakadémián és a budapesti tudományegyetemen jogot tanult, 1921-ben a Budapestre menekült Erzsébet Tudományegyetemen államtudományból doktorált. 1921–1924 között az MTI szerkesztője volt, majd újságíró lett. 1925-től Csongrád vármegye aljegyzőjeként, majd főispáni titkáraként Szentesen élt. 1941–1943 között az Esztergom Vármegye munkatársa. 1944-től Budapesten ügyvéd, 1959-től éjjeliőr.

Munkássága[szerkesztés]

Verseit, novelláit szentesi és országos lapokban publikálta. Versei közül Derzsi Kovács Jenő többet is megzenésített. 1932-ben elnyerte a Helikon ódapályázatán Keszthely város ezüstkoronáját. A Gyöngyösi István Társulat tagja volt. Szerkesztette az Új Ezredév című folyóiratot.

Megjelent kötetei[szerkesztés]

  • Őszi harmat után, Mindszent, 1926
  • A szolga énekel, Szentes, 1927
  • A vérünk muzsikája, 1936.

Források[szerkesztés]