Palasovszky Béla
| Palasovszky Béla | |
| Született | 1899. július 19. Sátoraljaújhely |
| Elhunyt | 1974. február 18. Budapest (74 évesen) |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | jogász, költő, újságíró |
| Iskolái | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Palasovszky Béla (Sátoraljaújhely, 1899. július 19. – Budapest, 1974. február 18.) jogász, költő, újságíró.
Életpályája[szerkesztés]
A középiskolát a sátoraljaújhelyi, gyulai és egri római katolikus főgimnáziumban végezte, Gyulán érettségizett. 1917-ben bevonult katonának. Az egri jogakadémián és a budapesti tudományegyetemen jogot tanult, 1921-ben a Budapestre menekült Erzsébet Tudományegyetemen államtudományból doktorált. 1921–1924 között az MTI szerkesztője volt, majd újságíró lett. 1925-től Csongrád vármegye aljegyzőjeként, majd főispáni titkáraként Szentesen élt. 1941–1943 között az Esztergom Vármegye munkatársa. 1944-től Budapesten ügyvéd, 1959-től éjjeliőr.
Munkássága[szerkesztés]
Verseit, novelláit szentesi és országos lapokban publikálta. Versei közül Derzsi Kovács Jenő többet is megzenésített. 1932-ben elnyerte a Helikon ódapályázatán Keszthely város ezüstkoronáját. A Gyöngyösi István Társulat tagja volt. Szerkesztette az Új Ezredév című folyóiratot.
Megjelent kötetei[szerkesztés]
- Őszi harmat után, Mindszent, 1926
- A szolga énekel, Szentes, 1927
- A vérünk muzsikája, 1936.