Ugrás a tartalomhoz

Palási csata

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Palási csata
Robert Clive találkozik Mír Dzsafárral a csata után
Robert Clive találkozik Mír Dzsafárral a csata után

KonfliktusHétéves háború
Időpont1757. június 23.
HelyszínPalási, Kalkutta közelében, India
EredményBrit győzelem
Szemben álló felek
Brit Kelet-indiai TársaságIndiai erők
Francia Kelet-indiai Társaság
Parancsnokok
Robert CliveSzirádzsuddaula, bengál naváb
Szemben álló erők
900 brit
200 portugál
2100 szipoj
53000 fő
egy kisebb francia kontingens
Veszteségek
22 halott és 53 sebesültkb. 500 halott és sebesült
Térkép
Palási csata (India)
Palási csata
Palási csata
Pozíció India térképén
é. sz. 23° 48′, k. h. 88° 15′23.800000°N 88.250000°EKoordináták: é. sz. 23° 48′, k. h. 88° 15′23.800000°N 88.250000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Palási csata témájú médiaállományokat.

A palási csata (angolosan: plassey-i csata) a hétéves háború gyarmati területeken vívott egyik fontos csatája volt. Bár a részt vevő haderők méretei és a veszteségek nem tükrözik politikai jelentőségét, ez a csata jelentette a brit uralom kezdetét Indiában. A csatát követően meghalt az utolsó független bengál naváb, Szirádzsuddaula, utódja, Mír Dzsaffár már brit ellenőrzés alatt uralkodott.

Robert Clive (1725-1774), Clive első bárója, a Plassey-i győző, indiai brit főparancsnok (Commander-in-Chief of India) 1756-1760, és 1765-1767 között. Nathaniel Dance festményén.

Előzmények

[szerkesztés]

Az indiai háborúskodás abból fakadt, hogy a frissen trónra lépő bengál naváb, Szirádzsuddaula, többek között az udvarában növekvő francia befolyás hatására meg akarta állítani a térségben gyorsan előretörő angol hódítást. A Brit Kelet-indiai Társaság a kis indiai fejedelemségeket gyakran egymás ellen is kihasználva hol fegyverrel, hol kereskedelmi bojkottal egymás után törte le a befolyásuknak ellenálló rengeteg különálló államot. A franciák hasonlóan jártak el, így a két gyarmatosító hatalom Észak-Amerika mellett Indiában is szembekerült egymással.

A franciák kiprovokálták a bengáli erők támadását, akik 1756 májusában lerohanták a britek kalkuttai erődjét, Fort Williamet. A foglyokat egy borzalmas verembe, a „fekete lyukba” zárták, ahol a 146 brit katonából egyetlen éjszaka alatt állítólag 121-en haltak meg. Robert Clive, mint brit indiai főparancsnok (Commander-in-Chief of India) kapta a feladatot, hogy szerezze vissza Kalkuttát. Együttműködve a flottával, Clive 1756 decemberében visszafoglalta Fort Williamet. A naváb Kalkutta elleni támadását Clive visszaverte, és az 1757 februárjában, Aliganarban megkötött béke értelmében elismerte az angol fennhatóságot a térségben.

A hétéves háború kirobbanása után, mivel Anglia és Franciaország úgyis szembekerült egymással, Clive elfoglalta Csandarnagar erődjét, mely bengáli földön volt, de francia kézen. A naváb ezt úgy értelmezte, hogy a britek megszegték a vele kötött békét, és a franciák mellé állt. Clive ekkor úgy határozott, megfosztja Szirádzsuddaulát trónjától, és le is paktált annak egyik tábornokával, Mír Dzsafárral, akinek odaígérte a trónt, cserébe a segítségéért. Clive ezt követően erőit kiegészítve a naváb fővárosa, Mursidábád ellen vonult, menet közben elfoglalva a katvai erődöt is.

A csata

[szerkesztés]

A bengáli erők Palási közelében sorakoztak föl, hogy megállítsák a britek előrenyomulását. A két haderő június 23-án csapott össze. A bengáli erők a franciákkal együtt jelentős létszámfölényben voltak, (50 000 ember a 3200 ellen), azonban Mír Dzsafár és számos más indiai vezér árulása nyomán, közel 45 000 fő távol maradt a harctól.
A britek nem kezdeményeztek támadást, csak akkor, amikor a komoly esőzések következtében a vizes puskapor miatt az indiai ágyúk abbahagyták a tüzelést. A britek szárazon tartották puskaporukat, meglepetésszerűen rázúdultak a naváb táborára, aki visszavonult.

Következmények

[szerkesztés]

A csata rövid volt, a veszteségek csekélyek voltak, a politikai következmények azonban annál jelentősebbek. Mír Dzsaffár fia megölte a visszavonuló Szirádzsuddaulát, így Mír Dzsaffár lett az új bengál naváb, igaz csak brit ellenőrzés alatt.

A később kirobbanó lázadás és az 1764-es bakszári csata után az 1765-ös allahábádi békében a Mogul Birodalom (a navábok ugyanis a mogul császár helytartói voltak) átruházta a bengáli és bihári adószedés és igazságszolgáltatás jogát a Brit Kelet-indiai Társaságra, melyet követően India majd két évszázadon át a Brit Birodalom része volt.

Források

[szerkesztés]