Palási csata
Palási csata | |||
Robert Clive találkozik Mír Dzsafárral a csata után | |||
Konfliktus | Hétéves háború | ||
Időpont | 1757. június 23. | ||
Helyszín | Palási, Kalkutta közelében, India | ||
Eredmény | Brit győzelem | ||
Szemben álló felek | |||
| |||
Parancsnokok | |||
| |||
Szemben álló erők | |||
| |||
Veszteségek | |||
| |||
Térkép | |||
é. sz. 23° 48′, k. h. 88° 15′23.800000°N 88.250000°EKoordináták: é. sz. 23° 48′, k. h. 88° 15′23.800000°N 88.250000°E | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Palási csata témájú médiaállományokat. |
A palási csata (angolosan: plassey-i csata) a hétéves háború gyarmati területeken vívott egyik fontos csatája volt. Bár a részt vevő haderők méretei és a veszteségek nem tükrözik politikai jelentőségét, ez a csata jelentette a brit uralom kezdetét Indiában. A csatát követően meghalt az utolsó független bengál naváb, Szirádzsuddaula, utódja, Mír Dzsaffár már brit ellenőrzés alatt uralkodott.
Előzmények
[szerkesztés]Az indiai háborúskodás abból fakadt, hogy a frissen trónra lépő bengál naváb, Szirádzsuddaula, többek között az udvarában növekvő francia befolyás hatására meg akarta állítani a térségben gyorsan előretörő angol hódítást. A Brit Kelet-indiai Társaság a kis indiai fejedelemségeket gyakran egymás ellen is kihasználva hol fegyverrel, hol kereskedelmi bojkottal egymás után törte le a befolyásuknak ellenálló rengeteg különálló államot. A franciák hasonlóan jártak el, így a két gyarmatosító hatalom Észak-Amerika mellett Indiában is szembekerült egymással.
A franciák kiprovokálták a bengáli erők támadását, akik 1756 májusában lerohanták a britek kalkuttai erődjét, Fort Williamet. A foglyokat egy borzalmas verembe, a „fekete lyukba” zárták, ahol a 146 brit katonából egyetlen éjszaka alatt állítólag 121-en haltak meg. Robert Clive, mint brit indiai főparancsnok (Commander-in-Chief of India) kapta a feladatot, hogy szerezze vissza Kalkuttát. Együttműködve a flottával, Clive 1756 decemberében visszafoglalta Fort Williamet. A naváb Kalkutta elleni támadását Clive visszaverte, és az 1757 februárjában, Aliganarban megkötött béke értelmében elismerte az angol fennhatóságot a térségben.
A hétéves háború kirobbanása után, mivel Anglia és Franciaország úgyis szembekerült egymással, Clive elfoglalta Csandarnagar erődjét, mely bengáli földön volt, de francia kézen. A naváb ezt úgy értelmezte, hogy a britek megszegték a vele kötött békét, és a franciák mellé állt. Clive ekkor úgy határozott, megfosztja Szirádzsuddaulát trónjától, és le is paktált annak egyik tábornokával, Mír Dzsafárral, akinek odaígérte a trónt, cserébe a segítségéért. Clive ezt követően erőit kiegészítve a naváb fővárosa, Mursidábád ellen vonult, menet közben elfoglalva a katvai erődöt is.
A csata
[szerkesztés]A bengáli erők Palási közelében sorakoztak föl, hogy megállítsák a britek előrenyomulását. A két haderő június 23-án csapott össze. A bengáli erők a franciákkal együtt jelentős létszámfölényben voltak, (50 000 ember a 3200
ellen), azonban Mír Dzsafár és számos más indiai vezér árulása nyomán, közel 45 000 fő távol maradt a harctól.
A britek nem kezdeményeztek támadást, csak akkor, amikor a komoly esőzések következtében a vizes puskapor miatt az
indiai ágyúk abbahagyták a tüzelést. A britek szárazon tartották puskaporukat, meglepetésszerűen rázúdultak a naváb
táborára, aki visszavonult.
Következmények
[szerkesztés]A csata rövid volt, a veszteségek csekélyek voltak, a politikai következmények azonban annál jelentősebbek. Mír Dzsaffár fia megölte a visszavonuló Szirádzsuddaulát, így Mír Dzsaffár lett az új bengál naváb, igaz csak brit ellenőrzés alatt.
A később kirobbanó lázadás és az 1764-es bakszári csata után az 1765-ös allahábádi békében a Mogul Birodalom (a navábok ugyanis a mogul császár helytartói voltak) átruházta a bengáli és bihári adószedés és igazságszolgáltatás jogát a Brit Kelet-indiai Társaságra, melyet követően India majd két évszázadon át a Brit Birodalom része volt.
Források
[szerkesztés]- Jeremy Black: Hetven döntő csata, Plassey-i csata fejezet. ISBN 963-9615-15-3