PZL M26 Iskierka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
PZL M26 Iskierka
M26 Iskierka lengyel lajstromjellel
M26 Iskierka lengyel lajstromjellel

Funkció kiképző és gyakorló repülőgép
Gyártó WSK PZL-Mielec
Tervező Krzysztof Piwek
Gyártási darabszám 14

Első felszállás 1986. július 15.
A Wikimédia Commons tartalmaz PZL M26 Iskierka témájú médiaállományokat.

A PZL M26 Iskierka az 1980-as években a lengyel WSK PZL-Mielec repülőgépgyárban tervezett és gyártott kiképző és gyakorló repülőgép, mely műrepülésre is használható. Az Egyesült Államokba eladott példányai M26 Airwolf néven ismertek.

Története[szerkesztés]

Az 1980-as évek elején fejlesztették ki a WSK PZL-Mielec repülőgépgyárban Krzysztof Piwek főkonstruktőr irányításával. A gépet a civil és katonai pilóták alapfokú kiképző gépének szánták, amely alkalmas műreplésre és műszerrepülés oktatására is. A géphez több elemet átvettek a WSK-Mielecnél a Piper Seneca II licenc-változataként gyártott PZL M20 Mewa könnyű szállító repülőgépből. Onnan származik a függőleges vezérsík az oldalkormánnyal, valamint a főfutók. Emellett a törzs hátsó része és a szárny egyes része is konstrukciós szempontból hasonlóak a Mewához.

Tervezése 1981-ben kezdődött. 1983-ra készültek el az előzetes tervek. valamint a gép makettje. A 150 kW maximális teljesítményű PZL-Franklin 6A-350C1 hathengeres boxermotorral felszerelt, SP-PIA lajstromjelell ellátott első prototípus, az M26-00 jelű gép 1986. július 15-én hajtotta végre első felszállását. A második prototípusba a nagyobb teljesítményű, műrepülésre is alkalmas kenési rendszerrel ellátott 224 kW-os Lycoming AEIO–540–L1B5D hathengeres boxermotort építették. Az M26–01 jelű gép kezdetben az SP-PIB lajstromjelet kapta, majd átlajstromozták SP-DIB jelzésőre. A második prototípus 1987. június 24-én repült első alkalommal. Később ilyen motorok kerültek a sorozatgyártású gépekbe is.

A gép 1991-ben kapta meg a típusengedélyt, majd a következő évben a prototípusokat tesztelték a lengyel légierő dęblini repülőiskolájában. 1997-ben az Egyesült Államokban, majd később Ausztráliában is típusengedélyt kapott a gép.

Csak egy kisebb, 14 darabos sorozat készült a gépből. Ezek közül nyolc darab 1996-tól kezdődően az Egyesült Államokba került, ahol Airwolf néven ismert a gép.[1] 1998-ban Két gépet Venezuela vásárolt meg a nemzeti gárdája számára. A többi négy gép Lengyelországban maradt. A megépített 14 gépen túl további megrendelések nem érkeztek.

A gépből további változatok kifejlesztését is tervezték. Ilyen volt a lengyel határőrség részére egy légi rendészeti járőrgép terve. Felmerült továbbá a cseh Walter M601 légcsavaros gázturbina beépítése is megrendelői igény esetén. Ezek közül azonban egyik sem valósult meg.

Műszaki jellemzői[szerkesztés]

Hagyományos aerodinamikai kialakítású, alsószárnyas, egymotoros, alapvetően fémépítésű repülőgép, melynek egyes szerkezeti elemei kompozit anyagúak. A törzs, a szárnyak és a vezérsíkok is félhéjszerkezetűek.

A pilótafülke tandem elrendezésű. Elöl a növendék, hátul az oktató munkahelye található. Az oktató hátsó ülése 150 mm-el magasabban helyezkedik el. A pilótafülke fedele egyrészes, plexiből készült, bal oldalra nyitható, vészhelyzetben ledobható. A pilótafülkét kettőzött kezelőszervekkel látták el, a megrendelő kívánsága szerint a Bendix/King, vagy a Collins műszereivel szerelhető fel.

A szárny téglalap alaprajzú. Egyfőtartós, fémszerkezetű, félhéj szerkezet, a szárnybekötéseknél két segédtartóval. A szárnyakban helyezték el az összesen 377 l befogadóképességű üzemanyagtartályokat.

A futómű tricikli elrendezésű, behúzhatók. A főfutók megegyeznek a Mewa főfutóival. Az orrfutó kereke behúzott állapotban kilóg a törzsből, ezáltal hasraszállás esetén csökkenti a törzs és a légcsavar sérülését.

A sorozatgyártású példányokba a műrepülésre is alkalmas Lycoming AEIO–540–L1B5D típusú, 224 kW felszálló teljesítményű, hathengeres, léghűtéses, benzinüzemű boxermotort építették be a törzs orr részébe. A motor egy háromtollú, 1,9 m átmérőjű fém légcsavart hajt. A gép Hoffmann és Harzell típusú légcsavarokkal is felszerelhető.

Beépített fegyverzete nincs. A katona célú kiképzőgép funkcióhoz azonban előkészítették gyakorló fegyverzet és katonai célú elektronikai berendezések befogadására. Felszerelhető fotógéppuskával és kisméretű légibombák hordozásához a szárnyra bombazár rögzíthető.

Üzemeltetők[szerkesztés]

Műszaki adatai[szerkesztés]

Geometriai méretek és tömeg-adatok[szerkesztés]

  • Fesztáv: 8,60 m
  • Hossz: 8,30 m
  • Magasság: 2,96 m
  • Szárnyfelület: 14,00 m²
  • Üres tömeg: 940 kg
  • Maximális felszálló tömeg: 1400 kg
  • Üzemanyag: 377 l

Motor[szerkesztés]

  • Motorok száma: 1 db
  • Típusa: Lycoming AEIO–540–L1B5D hathengeres, léghűtéses, benzinüzemű boxermotor
  • Maximális (felszálló) teljesítmény: 224 kW (300 LE)

Repülési jellemzők[szerkesztés]

  • Maximális sebesség: 330 km/h
  • Legnagyobb megendedett sebesség: 400 km/h
  • Emelkedőképesség: 7 m/s
  • Hatótávolság: 1620 km

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A típust az Egyesült Államokban a főként elektromos golfautók gyártásával és kereskedelmével foglalkozó Melex amerikai cége forgalmazta.

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]