PWS–10

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
PWS–10
Funkció vadászrepülőgép
Gyártó Podlasiei Repülőgépgyár (PWS)
Tervező Aleksander Grzędzielski, Augustin Zdanewski
Sorozatgyártás 1931–1932
Gyártási darabszám 80
Fő üzemeltetők Lengyelország, Spanyolország

Első felszállás 1930. március
Szolgálatból kivonva 1939
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz PWS–10 témájú médiaállományokat.

A PWS–10 a lengyelországi Podlasiei Repülőgépgyárban (PWS) az 1930-as évek elején tervezett és gyártott vadászrepülőgép. A PWS–10 volt az első sorozatban gyártott lengyel vadászrepülőgép.

Története[szerkesztés]

A gép tervezését 1927-ben kezdték el a Lengyel Légierőben használt francia gyártmányú SPAD 61 vadászrepülőgépek leváltására. A fejlesztőmunkát Aleksander Grzędzielski és Augustin Zdanewski irányította. Az első prototípus 1929-ben készült el, majd 1930 márciusában emelkedett először a levegőbe. A PWS–10 fejlesztése egyidőben zajlott a PZL-nél készülő PZL P.1 tervezésével. Habár a P.1 sokkal korszerűbb konstrukciójú, nagyobb teljesítményű és harcértékű gép volt, de annak elhúzódó fejlesztése miatt a lengyel védelmi minisztérium ideiglenes megoldásként a klasszikus felépítésű és konstrukciós megoldásokat alkalmazó, vegyes építésű PWS–10-esekből egy 80 db-os széria megrendelése mellett döntött.

A PWS 1931 és 1932 között építette meg a megrendelt 80 darabos sorozatot. A PWS saját kezdeményezésére a PWS–10 alapján megépített egy kétfedelű változatot, mely a PWS–15 típusjelzést kapta. Az első felszállását 1931 tavaszán végrehajtó kétfedelű prototípustól a gyár jobb manőverező képességet és emelkedőképességet várt, bár a két szárny miatt a maximális sebesség csökkent. A PWS–15 programját végül elvetették, a sorozatgyártásra nem került sor.

Alkalmazása[szerkesztés]

A PWS–10-est 1932-ben rendszeresítették a Lengyel Légierőnél. A gépekkel a 122., 131., 132. és 141. sz. vadászrepülő századokat szerelték fel. A sokkal modernebb PZL P.7 vadászrepülőgépek megjelenése után kivonták őket a harcoló alakulatok állományából, és a légierő dęblini repülőiskolájába vezényelték át őket. A második világháború kitörése előtti időszakban még több példánya üzemelt Dęblinben. 1939 nyarán a még üzemelő PWS–10-eseket Ułeżben vonták össze. A lengyelországi hadjárat első napjaiban a még üzemelő példányokat főként légi járőrözésre és felderítésre használták.

A lengyel légierő vadászrepülő századaitól kivont gépek közül 20 darabot 1936 végén Portugálián keresztül eladtak Spanyolországnak. A gépeket szétszerelve szállították Spanyolországba, ahol a PZL szakemberei szerelték össze őket. A gépek Spanyolországban hivatalosan a Chiquita nevet kapták, nem hivatalos beceneve pedig a Pavipollo volt. Az első összeszerelt gép 1936 decemberében repült Leónban. A típus akkorra már teljesen elavult, ezért csak kiképzésre és gyakorlásra használták a Sevilla közeli El Coperóban lévő 4. Vadászrepülő Csoport állományában. A gépeket később áttelepítették Jerez de la Fronterába, ahol 1937–1938 között üzemeltek. 1939-ben mindegyik megmaradt gépet selejtezték. Az üzemeltetés során néhány példány balesetben összetört.

Műszaki jellemzői[szerkesztés]

Felsőszárnyas, vegyes építésű repülőgép. A törzs fém rácsszerkezet, melynek elülső részét durallal, hátulsó részét vászonnal borították. A szárny a törzs fölött helyezkedett el. Az elliptikus alaprajzú szárnyak faszerkezetűek, rétegeslemezzel és vászonnal borítva, oldalanként két-két dúccal merevítve. A vezérsíkok és a kormányfelületek szerkezete fémből készült és vászonborítást kapott. A gép egyszemélyes pilótafülkéje nyitott, a pilótát szélvédő védte. Futóműve hagyományos, hárompontos. A főfutók kerekesek, hátul pedig farokcsúszó kapott helyet. A gépet a Škoda Művek lengyelországi gyára által készített 12 hengeres, W-hengerelrendezésű, vízhűtéses Lorraine-Dietrich LD–12Eb dugattyús motor hajtotta. A vízhűtő radiátorát elől a törzs alatt, közvetlenül a főfutók előtt helyezték el. A motor fából készült, állandó állásszögű kéttollú légcsavart hajtott. A gép 280 literes üzemanyagtartályát a törzsben helyezték el. Fegyverzetét a törzs két oldalába beépített, légcsavarkörön keresztül tüzelő, szinkronizált 7,7 mm-es Vickers-géppuska alkotta.

Műszaki adatai[szerkesztés]

Tömeg- és méretadatok[szerkesztés]

  • Fesztáv: 10,5 m
  • Hossz: 7,7 m
  • Szárnyfelület: 18,25 m²
  • Magasság: 2,9 m
  • Üres tömeg: 1113 kg
  • Felszállótömeg: 1500 kg
  • Legnagyobb felszállótömeg: 1550 kg
  • Hasznos terhelés: 387 kg

Motorok[szerkesztés]

  • Motor típusa: Lorraine-Dietrich LD–12Eb W12 hengerelrendezésű, vízhűtéses benzinmotor
  • Motorok száma: 1 db
  • Maximális teljesítmény: 478 LE

Repülési adatok[szerkesztés]

  • Gazdaságos utazósebesség: 215 km/h
  • Maximális sebesség: 240 km/h
  • Emelkedőképesség: 5,8 m/s
  • Szárny felületi terhelése: 82,3 kg/m²
  • Maximális utazómagasság: 5900 m
  • Hatótávolság: 520 km

Források[szerkesztés]

  • Andrzej Glass: Polskie konstrukcje lotnicze 1893–1939, WKiŁ, Warszawa, 1977

Külső hivatkozások[szerkesztés]