P–18

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
P–18
A Magyar Honvédség korszerűsített P-18M lokátora a Kecskeméti repülőnapon kiállítva
A Magyar Honvédség korszerűsített P-18M lokátora a Kecskeméti repülőnapon kiállítva
Adatok
NATO-kódnév Spoon Rest D
Funkció távolfelderítő rádiólokátor
Gyártó ország Szovjetunió
Rendszeresítés 1970.
Hordozóeszköz Ural 4320 gépjármű
Műszaki adatok
Frekvencia-tartomány VHF
Teljesítmény 314 kW
Antenna 16 elemű, kétemeletes Yagi-antenna
Hatótávolság 250 km
Vízszintes látómező 360
Függőleges látómező -5 – +15

A P–18 (NATO-kódneve: Spoon Rest D) távolfelderítő rádiólokátor, melyet a Szovjetunióban fejlesztettek ki az 1970-es évekre a P–12 rádiólokátorból, elsősorban az SZ–75 légvédelmi rakétakomplexumok számára. Az Ural 4320 alvázra 360°-ban elforgatható módon szerelték fel a lokátor 16 Yagi-antennáját. Alacsony üzemelési frekvenciája (VHF, 1–10 m hullámhossz) a lopakodó repülőgépeket könnyebben fel tudja deríteni a korszerűbb, magasabb frekvencián dolgozó lokátoroknál, ezért korszerűsített példányait számos ország napjainkban is rendszerben tartja. A Szovjetunióban utódja az 1L13 Nyeba, a Magyar Honvédségnél hadrendben álló példányokat a 2000-től korszerűsítették.[1]

A Magyar Honvédség medinai radarszázadának P–18 típusú kereső radarjával ismételte meg Bay Zoltán Hold-radar-kísérletét a Magyar Honvédség és a HM Haditechnikai Intézet (HM HTI) a fizikus születése 100. évfordulójának évében, 2000. október 12-én.[2]

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz P–18 témájú médiaállományokat.

Források[szerkesztés]