Pézsma-patkánykenguru
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Hypsiprymnodon moschatus Ramsay, 1876 | ||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Pézsma-patkánykenguru témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Pézsma-patkánykenguru témájú médiaállományokat és Pézsma-patkánykenguru témájú kategóriát. |
A pézsma-patkánykenguru (Hypsiprymnodon moschatus) az erszényesek (Marsupialia) közé tartozó Diprotodontia rendjébe tartozó faj. A pézsmapatkánykenguru-félék (Hypsiprymnodontidae) egyetlen élő képviselője.
Elterjedése[szerkesztés]
Ausztráliában, Északkelet-Queensland sűrű erdőiben honos.
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 16-28 centiméter, farka 12-17 centiméteres, testtömege 360-600 gramm. Bundája a hátoldalon csokoládébarna, a hasa világosabb. Farka pikkelyes szőrtelen.
A patkánykengurukhoz és a kengurukhoz képest több ősi vonást mutat. Ilyen például kisfokú méretbeli eltérés a mellső és a hátsó végtagok között és a nem összetett típusú gyomor. Földön való mozgása közben mind a négy lábát használja, soha nem ugrál két lábon.
 |
Életmódja[szerkesztés]
Ügyesen mászik fára, és az összes lábát a talajra érintve ugrál. Magányosan él. Nappal aktív, éjjel föld alatti vackában pihen. Tápláléka gyümölcsökből, magvakból, gombákból, ízeltlábúakból áll. Az erszényesektől szokatlanul a táplálékot elraktározza. Az éjszakát és a legmelegebb déli órákat az állat fészkében alvással tölti. A fészekanyagot szájában gyűjti, elülső végtagjaival támasztja meg és felcsavarható farkával segítve szállítja a fészkéhez.
Szaporodása[szerkesztés]
Párzáskor mindkét ivar pézsmaillatot áraszt. A vemhességi időtartama ismeretlen, egy alkalommal 2 utódnak ad életet.
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. május 8.)
- Juliet, Clutton-Brock. Emlősök, Határozó Kézikönyvek sorozat. Panem-Grafo (2002). ISBN 963-545-052-4
