Ugrás a tartalomhoz

Pézsma-patkánykenguru

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pézsma-patkánykenguru
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Alosztályág: Erszényesek (Marsupialia)
Rend: Diprotodontia
Alrend: Kengurualkatúak (Macropodiformes)
Család: Pézsmapatkánykenguru-félék (Hypsiprymnodontidae)
Nem: Hypsiprymnodon
Ramsay, 1876
Faj: H. moschatus
Tudományos név
Hypsiprymnodon moschatus
Ramsay, 1876
Elterjedés
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Pézsma-patkánykenguru témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Pézsma-patkánykenguru témájú médiaállományokat és Pézsma-patkánykenguru témájú kategóriát.

A pézsma-patkánykenguru (Hypsiprymnodon moschatus) az erszényesek (Marsupialia) közé tartozó Diprotodontia rendjébe tartozó faj. A pézsmapatkánykenguru-félék (Hypsiprymnodontidae) egyetlen élő képviselője.

Ausztráliában, Északkelet-Queensland sűrű erdőiben honos.

Testhossza 16-28 centiméter, farka 12-17 centiméteres, testtömege 360-600 gramm. Bundája a hátoldalon csokoládébarna, a hasa világosabb. Farka pikkelyes szőrtelen.

A patkánykengurukhoz és a kengurukhoz képest több ősi vonást mutat. Ilyen például kisfokú méretbeli eltérés a mellső és a hátsó végtagok között és a nem összetett típusú gyomor. Földön való mozgása közben mind a négy lábát használja, soha nem ugrál két lábon.

Ügyesen mászik fára, és az összes lábát a talajra érintve ugrál. Magányosan él. Nappal aktív, éjjel föld alatti vackában pihen. Tápláléka gyümölcsökből, magvakból, gombákból, ízeltlábúakból áll. Az erszényesektől szokatlanul a táplálékot elraktározza. Az éjszakát és a legmelegebb déli órákat az állat fészkében alvással tölti. A fészekanyagot szájában gyűjti, elülső végtagjaival támasztja meg és felcsavarható farkával segítve szállítja a fészkéhez.

Párzáskor mindkét ivar pézsmaillatot áraszt. A vemhességi időtartama ismeretlen, egy alkalommal 2 utódnak ad életet.

  • "A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN. Hozzáférés: 2010. május 8..
  • Juliet, Clutton-Brock (2002). Emlősök. Határozó Kézikönyvek sorozat. Panem-Grafo. ISBN 963-545-052-4. {{cite book}}: Cite has empty unknown parameters: |accessyear=, |origmonth=, |accessmonth=, |month=, |chapterurl=, |origdate= és |coauthors= (súgó)