Páva (Románia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Páva (település) szócikkből átirányítva)
Páva
Kopjafák az iskola előtti hősök emlékművénél Bolyai János felmenői emlékére (I. Pávai István és Pávai Vajna Péter)
Kopjafák az iskola előtti hősök emlékművénél Bolyai János felmenői emlékére (I. Pávai István és Pávai Vajna Péter)
Közigazgatás
TelepülésZabola
Városhoz csatolás1964
Népesség
Teljes népességismeretlen
Elhelyezkedése
Páva (Románia)
Páva
Páva
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 52′ 29″, k. h. 26° 11′ 22″Koordináták: é. sz. 45° 52′ 29″, k. h. 26° 11′ 22″

Páva (románul Pava, németül Pfauendorf) egykor önálló falu, 1964-óta Zabola része Romániában, Erdélyben, Kovászna megyében.

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevét a hagyomány a területén élt sok páváról származtatja.

Fekvése[szerkesztés]

A Lübecz- és Árgyus-patakok partján fekszik, belterülete délről egybenőtt Zabolával.

Története[szerkesztés]

Nevét 1567-ben említette először oklevél Pawa alakban, de a település jóval régebbi lehet, mivel református temploma (mely eredetileg római-katolikus volt) a 14. században már állt. Román stílusban épült temploma a későbbi javítgatásoknak köszönhetően gótikus elemeket is hordoz. 1903-ban nyerte el mai alakját. Egykori védőfalának töredéke ma is látható

A falu lakói a reformáció idején felvették a református vallást. 1619 Zabola filiája, majd ettől az évtől önálló református egyházközség lett.

Nevének változatai: 1591 Páva, 1601-ben Pava, 1614-ben Páva, 1733-ban Pava, 1750-ben, 1808-ban és 1913-ban Páva néven írták.

A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Orbai járásához tartozott. A második bécsi döntést követően újra Magyarország része lett, majd a második világháborút követően visszakerült Romániához.

1966-ban 865 lakosa közül 786 fő magyar, 79 pedig román volt.[1]

1968-ban elvesztette önállóságát és Zabola része lett.

Az alábbi adatok az Ugri Antal és Toszó Árpád által összeállított Pávai Monográfia anyagából származnak:

Habar sokkal régebben alakult ki a település, évszázadokkal az első hivatalos bejegyzés előtt, arról az időszakról csak szájhagyományban fennmaradt mende-mondák tanúskodnak. 1591 május hó 3-an jelenik meg először egy Báthory Zsigmond által kiadott parancsban, miszerint Páva és Kőrös lakosait felhatalmazza, hogy a Zabola, Páva, Kovászna és Kőrös környéki közös erdőkben fát szedhetnek és vághatnak hivatalos védelmezés alatt, mivel "emberemlékezet óta" ezt teszik.1616-ban tatarozzák újra a pávai templomot, majd 1680-ban jelenik meg az első hivatalos, írott bejegyzés a református egyház levéltárában található, képet fizető helyiek névsorával.

Ha azonban Páva erődített templomát hívjuk elő tanúként, ami a X., XI, XII és XIII. századokban használt román stílusban épült, akkor igenis régmúlt időkről tanúskodhat. A főhajót záró szentély részei mutatják, hogy a lakosság reformáció utáni áttéréséig itt katholikus szertartások folytak. Ugyanezt tanúsítja a zabolai erődített templom is, melynek az 1977-es földrengés utáni javítási munkálatai alkalmával régebbi, befalazott, bevakolt részei ismét előtűntek: a szentélyi rész jobboldalán befalazott sekrestyeajtó és a fölötte részben olvasható latin szöveg töredéke. A két templom, habár nagyságban külömböznek, stílusuk ugyanaz, belső felosztásuk úgyszintén, ám a pávai előbb épülhetett, mivel a helyének kiválasztása zavarosabb időkben történhetett, mivel katonailag is előnyösebb, könnyebben védhető magaslaton építettek. Sajnos nem maradt írásos nyom a katholikus plébánia működéséről, valószínűleg a többszörös támadás és rombolás eredményeként.

Amikor a református vallású, Zabolát elnyerő Mikes Zsigmond és a nagybirtokos pávai Vajnák az akkori idők megszokott módján (cuius regio, eius religio – akié a hatalom, azé a vallás! -alapon) uralkodnak, a zabolai és pávai jobbágyok is felveszik a református hitet, földesuraik vallását, követve őket a katonák és a felügyelőség tagjai is.

A rendes egyházi anyakönyv 1763-tol rögzítette az adatokat folyamatosan, míg az iskola már 1753 előtt is működhetett, mert sok aláírásos irat létezik abból az időszakból, s ez csak írástanítás eredménye lehet. Az egyházi anyakönyvekben tanítóról szóló első bejegyzés 1815-ben történt meg, Benkő Mózes halálakor. Utána a következő tanitók képeztek írástudókat a pávai iskolában: Benkő István, Császár István, Szabó János, Tamó Gyula, Bartha István, Bartha Károly, Deák Béla, Tompa Erzsébet, Deák Ida, Hadnagy Zoltán, Sidó Julianna, Bartha László, Bartha Margit, Barabás Zsombor, Barabás Ágota.

A leányok oktatása 1848-tol kezdődik, őket a harangozó tanította írni, olvasni. Később leánytanítók voltak: Nagy Sándor, Réthy Mihály, Nagy Árpád.

Híres emberek[szerkesztés]

Innen származik a pávai Vajna család. Bolyai Farkas édesanyja, Pávai Vajna Krisztina is e család tagja volt.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között

Források[szerkesztés]