Páternoszter (regény)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Páternoszter
SzerzőOrosz István
Ország Magyarország
Nyelvmagyar
Tématörténelem, társadalom
Műfajnagyregény
Kiadás
KiadóHelikon Kiadó
Kiadás dátuma2021
Média típusakönyv
Oldalak száma605
ISBNISBN 9789634795438
SablonWikidataSegítség

A Páternoszter Orosz István 2021-ben a Helikon Kiadónál publikált nagyregénye. A történet Magyarországon, főleg Budapesten játszódik három idősíkon, 1952–53-ban, az 1989-es rendszerváltást követő években, illetve 2020-ban.

Cselekmény[szerkesztés]

Az ötvenes évek elején egy budapesti intézményben működő örökmozgó liftet (páternosztert) lelassítottak. A lassítás egy Rákosi Mátyás születésnapját köszöntő művészeti performansz miatt volt szükséges. Az eseménnyel kapcsolatos dokumentumok a rendszerváltás idején bukkannak fel újra. Egy repatriáló újságírónő és egy rajztanár nyomozni kezd: egyre több jel mutat arra, hogy a képzőművészeti akciót egy Rákosi elleni merénylettel akarták összekapcsolni a fiatal művészek. Az egykori bűntényt rekonstruálni igyekvő páros rájön, hogy már a munkalassító szabotázs miatt kirendelt rendőrnő is megsejtette a tervet, mégsem leplezte le, mert beleszeretett az egyik elkövetőbe. Kiderül, hogy az ÁVH-nak is tudnia kellett a merényletről; ők azért nem avatkoztak közbe, mert politikai hasznot akartak kovácsolni belőle egy Rákosi-dublőr feláldozása révén. Bonyolítja az amúgy is szövevényes eseménysort, hogy a kilencvenes években nyomozni kezdő (pontosabban az egykori nyomozást folytató) nő és férfi egyre több adatra bukkan, olyanokra, amelyek személyesen is érintetté teszik őket a történetben. A politikai és a krimi szál alatt egy többgenerációs családregény kezd körvonalazódni. 

Szereplők[szerkesztés]

  • Mária (1953 – 2009), újságíró, a könyv narrátora. 1990-ben Mexikóból települ Magyarországra egy spanyol nyelvű újság tudósítójaként.
  • Varjú (Antalovics) Emil (1946 – 1996) festőművész, rajztanár, Mária szeretője majd férje.
  • ifj. Varjú (Antalovics) Sándor (1930 – 1958), Emil apja, 1952-53-ban főiskolai hallgató.
  • id. Varjú Sándor (1908 k. – 1953), Emil nagyapja.
  • Varjú (Antalovics) Emília, ifj. Varjú Emil ikertestvére. Amerikában él.
  • K, Auschwitzot megjárt roma származású ÁVH-s nyomozónő (1914 – 1985), Mária anyja.
  • Rév Román (1928 k. – 2020) szobrász, figuráns, galériás.
  • Szakács úr, Varjú Emil sakkpartnere, barátja és besúgója.
  • Irma néni, Szív utcai főbérlő.
  • Lilla (Pálfalvy Liliána) ifj. Varjú Sándor szerelme.
  • Hazafi Bátor, költő.
  • Náthás Eszter, Rév Román tanítványa, barátnője.
  • Antalovics Amália (1920 – 1988) tanítónő, Varjú Emil és Emília édesanyja, később Majdankáné.
  • Antalovics Tamás (1917 – 1989 k.) főmolnár, Varjú Emil nevelőapja.
  • Varjú Irma (1996 – ) Varjú Emil és Mária lánya.
  • Kovátsy Lehel (? – 1997) egykori főmérnök, TMK-s, később diósgyőri művezető.
  • Klára, Kovátsy Lehel felesége.
  • Gyulai György festőművész, képhamisító.
  • Récze Laci fényképész, Emil barátja.
  • Boldogh Borbála (Bébori) (1956 – 2020) titkárnő, Mária leszbikus barátnője.
  • Balog, Bébori férje rendőr, Szakács úr tartótisztje.
  • Borda Ernesztina – Varjú Emil elvált felesége – névházassággal hozta át Kárpátaljáról.
  • Zombory, MDF- aktivista, később helyettes államtitkár és protokollfőnök
  • Jolánka, minisztériumi főosztályvezető, Zombory szeretője
  • Évike, propagandista a Fehérházban.
  • Bernáth Aurél (1895-1982), festőművész, főiskolai tanár.
  • Futász úr, román tolmács, később néma fűtő
  • Jóska, Rákosi Mátyás dublőrje
  • Tekla, fodrász, a Rákosi-dublőr maszkmestere
  • Szegfű Adorján, virágárus fiú, később kórházi ápoló
  • Ingrid Blaufinger, Budapesten dolgozó müncheni újságíró
  • Hajó János, operatőr, később a Filmarchívum munkatársa
  • Özvegy Macskásiné, Szív utcai lakos
  • Gönci, Szív utcai házfelügyelő
  • Xia, kínai lány
  • Kígyós Elek, Rákosi és a pártelit fodrásza
  • Könyvtáros, egykori ávós
  • Ismeretlen író, aki lemásolta a Páternoszter dokumentumait

Idézetek[szerkesztés]

1949-ben a Szovjetunióban merült fel az elképzelés, hogy Sztálinról nevezzék el a Holdat. Akkor nem született döntés, de a generalisszimuszhoz talán a Nap jobban is illett volna. Biztos vagyok benne, hogy most a tragédia után a Nap átnevezése újra napirendre kerül, és akkor Rákosi elvtárs, ugyebár, lehetne a Hold…

Ott ül a sámlin Kádár, és a megtermett tányérsapkással játszik. Hátulról látjuk az illetőt, mint azon a bizonyos, „rendszerváltónak” nevezett plakáton; jószerivel a táblát is eltakarja. Ki mondaná, hogy nem szovjet szimbólum? Kádár két oldalán két kibic áll, smasszernek látszanak, pribéknek inkább, mint a parti elmélyült követőinek, nem is a táblára, inkább Kádárra szögezik a szemüket. Mögötte a fal. Reménytelenül beszorított szituáció. Itt azt kell lépned, amit mi mondunk, üzeni a kompozíció, és Kádár lép: leveszi a fekete vezért.

Kritikák[szerkesztés]

Nagy Gábor: Lehetséges történelem. [1] Hitel, 2022. július. (hozzáférés:2022. dec.14.)

Részlet a könyvből[szerkesztés]

Orosz István: Páternoszter (részlet). litera.hu (2021. június 4.) (Hozzáférés: 2022. október 9.)