Owen Kay Garriott

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Owen Kay Garriott
Owen Garriott.jpg

Született 1930. november 22. (85 éves)
Enid
Gyermekei
Iskolái
Űrben töltött idő 100 496 min
Repülések
Kitüntetései
  • NASA Space Flight Medal
  • Dr. Robert H. Goddard Memorial Trophy
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Owen Kay Garriott témájú médiaállományokat.

Owen Kay Garriott (Enid, Oklahoma, USA, 1930. november 12. –) amerikai villamosmérnök, volt NASA-űrhajós. 1973-ban hatvan napot töltött a világűrben a Skylab űrállomás fedélzetén a Skylab 3 küldetés során. 1983-ban tíz napot töltött a Spacelab-1 fedélzetén, ahova egy Space Shuttle-val jutott el.

Két fiával, Robert Garriott-tal és Richard Garriott-tal,[1] segítette az Origin Systems megalapítását.

Életpálya[szerkesztés]

1953-ban az Oklahoma Egyetemen villamosmérnöki oklevelet szerzett. 1960-ban a Stanford Egyetemen doktorált. 1966-ban egy éves sugárhajtású repülőgép kiképzésben részesült. 1986. augusztus 1-jén fejezte be az aktív űrhajós szolgálatot. Az űrhajózástól elbúcsúzva a Johnson Space Center tudományos igazgatóhelyettese lett.

NASA karrier[szerkesztés]

1965-ben a NASA beválogatta hat olyan űrhajósjelölt közé, akiknek tudományos végzettsége volt.

1973-ban első űrrepülése a Skylab-3 küldetés során volt, ami akkoriban világrekord hosszúságú, hatvan napos volt (ez az előző rekordnak majdnem a kétszerese). Kiterjedt kutatásokat folytatott a Nappal kapcsolatban, a Föld erőforrásai tekintetében, továbbá különféle emberi élettani vizsgálatokat a súlytalansághoz való alkalmazkodásról.

Második űrrepülése az STS-9-on volt (Spacelab-1) 1983-ban. Ide a Columbia űrrepülőgéppel jutott fel, amin tíz napot töltött. Hetven különféle kísérletet végzett hat tudományágban. Ezek elsődleges célja annak demonstrálása volt, hogy a Spacelab alkalmas a tudományos kutatásokra ezeken a területeken.

Owen Garriott működtette az első amatőr rádióállomást az űrből, ennek hívójele W5LFL volt. Ezt a ténykedést később tucatnyi űrsikló küldetésen, Mir űrállomáson, és a Nemzetközi Űrállomáson mások is megismételték.

A küldetések között a NASA egyéves ösztöndíját nyerte el (1975–76), amit a Stanford Egyetemen töltött, majd részben mint tudományos igazgató a Johnson Space Center-en (1974–75, 1976–78).

Összesen 70 napot töltött a világűrben.

A Skylab „potyautasának” tréfája[szerkesztés]

1973. szeptember 10-én Houstonban az űrrepülés-irányítók igencsak meglepődtek, amikor egy csábos női hangot hallottak a hangszórókból a Skylab fedélzetéről, aki az irányítók (CAPCOM) vezetőjét, Bob Crippent név szerint is megszólította és bejelentette, hogy „a fiúknak hoztam egy kis hazait, mert régóta nélkülözték itt fent”. A nő pár percig beszélt és megemlítette, hogy erdőtüzeket lát az űrből, és hogy ilyen magasról csodálatos látvány a napfelkelte. Majd hirtelen elbúcsúzott: „Most mennem kell. Azt hiszem, a fiúk a parancsnoki modul felé repülnek, és nekem nem volna szabad beszélnem önökkel.”

A Skylab legénysége később felfedte, hogy Garriott előző nap beszélt a feleségével privát vonalon, és akkor rögzítette a később elhangzó mondatokat, amiket a felesége, Helen mondott el.[2][3]

NASA utáni karrier[szerkesztés]

A NASA 1986-os elhagyása után Garriott tanácsadóként dolgozott több űrkutatással és űrrepüléssel foglalkozó cégnél, továbbá tagja volt a NASA és a National Research Council különféle tanácsadó testületeinek.

1988 januárjától 1993 májusáig alelnök volt Teledyne Brown Engineering nevű cégnél, ami űrprogramokkal foglalkozott. A cég létszáma később ezer fő fölé emelkedett. A Spacelab küldetések rakterének hasznos kihasználtságán dolgoztak a Marshall űrrepülési központban. Jelentős szerepet játszottak a Nemzetközi Űrállomás amerikai kutatási laborjának kifejlesztésében.

Kutatási területe[szerkesztés]

Az elektronika és az ionoszféra fizikája.

Űrrepülések[szerkesztés]

1973-ban a Skylab–3 küldetés tagja, 1983-ban az STS–9, a Columbia-űrrepülőgép fedélzetén végzett feladatokat.

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

  1. Wade, M.: Garriott. Astronautix
  2. Associated Press release, as carried in the Deseret News, 11 September 1973, p. 8A
  3. Skylab, Our First Space Station - Leland F. Belew, Scientific Technical Information Office National Aeronautics and Space Administration, 1977, page 118