Osztrák poloska
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Az osztrák poloska, fentről a második sorban a középső
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||
| Magyarországon nem védett | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Eurygaster austriaca Schrank, 1776 | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Osztrák poloska témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Osztrák poloska témájú kategóriát. |
Az osztrák poloska vagy teknős poloska (Eurygaster austriaca) a rovarok (Insecta) osztályának a félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjébe, a poloskák (Heteroptera) alrendjébe, ezen belül a címerespoloska-alkatúak (Pentatomomorpha) alrendágába és a pajzsospoloskák (Scutelleridae) családjába tartozó faj.
Előfordulása[szerkesztés]
Az osztrák poloska egész Európában megtalálható. Elterjedési területén sűrűn előfordul.
Megjelenése[szerkesztés]
Az osztrák poloska 1,1-1,3 centiméter hosszú. A pajzsospoloskák tipikus képviselője. Jellegzetes ismertetőjegye a nagyméretű pajzs, amely az egész hátsó testet eltakarja. A pofák a fejpajzsot körülzárják. Színe világos vörösbarna. Jól fejlett csápokkal és hatásos bűzmirigyekkel rendelkezik, melyek az ellenség elhárítására kellemetlen szagú és maró hatású folyadékot választanak ki.
Életmódja[szerkesztés]
Az osztrák poloska nedves biotópok, főleg rétek lakója, ahol sásfélék nőnek. Az osztrák poloska a növények nedveit szívogatja.
Szaporodása[szerkesztés]
Az osztrák poloskának évenként egy nemzedéke van. Mai napig nem tisztázott, hogy a partner megtalálásában csak szaglószervének van-e szerepe, vagy a hallószerv is közreműködik. A nőstény petéit levelek felszínére rakja le. Az apró lárvák, 5 vedlés után válnak kifejlett állatokká. A nem teljesen kifejlődött lárvák rövid szárnyat viselnek, színben és alakban azonban már imágóra emlékeztetnek.
Források[szerkesztés]
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6
