Ugrás a tartalomhoz

Orbók Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap aktuális változatát látod, az utolsó szerkesztést Taz (vitalap | szerkesztései) végezte 2021. február 4., 05:00-kor. Ezen a webcímen mindig ezt a változatot fogod látni. (infobox)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Orbók Ferenc
Született1820. június 1.
Kökös
Elhunyt1897. június 24. (77 évesen)
Foglalkozásaunitárius lelkész
SablonWikidataSegítség

Kökösi Orbók Ferenc (Kökös, Háromszék megye, 1820. június 1.1897. június 24.) unitárius lelkész.

Élete

[szerkesztés]

Nemes szülők gyermeke. A gimnáziumot és teológiát Kolozsvárt az unitárius kollégiumban végezte; innét unitárius rektornak ment Kövendre (Aranyosszék). 1848-1849-ben részt vett a szabadságharcban. 1854-ben Verespatakra (Alsó-Fehér megye) nevezték ki unitárius lelkésznek, 1858-ban pedig várfalvi (Torda-Aranyos megye) lelkész lett. Az ókori klasszikusok iránt nagy előszeretetet tanúsított; az amerikai hitsorsosoknak fogadásakor háromszor tűnt fel latinul tartott beszédeivel. Kriza Vadrózsák című gyűjteményéhez háromszéki népszokásokkal, mondákkal és népmesékkel járult. 1893-ban nyugalomba vonult.

Fiatalabb korában verseket és elbeszéléseket irt, melyek közül egy novellája és két költeménye a Dózsa Dániel-féle Naptárban jelentek meg; a szintén Dózsa Dániel által szerkesztett Kolozsvári Közlönynek (1859-68) rendes cikkírója s levelezője volt; az akkori baloldali állásponton mint az 1867. kiegyezésnek ellenzője fejtett ki munkásságot.

Cikkei a Vasárnapi Ujságban (1858. 21. sz. Várfalvai vár és templom); a Girókuti Képes Naptárában (1860. Székely adomák); a Keresztény Magvetőben (X. 1875. Kepe-rendszer).

Munkája

[szerkesztés]
  • Ima és emlékbeszéd Csipkés Ferencz országgyűlési képviselő felett. Kolozsvár, 1876.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Unitárius kislexikon. Bp., Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, 1999.
  • Kisgyörgy Zoltán: Kovászna megye. Csíkszereda, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, 2000.