Orbán György (fizikus)
| Orbán György | |
| Született | 1903. december 24.[1] Budapest |
| Elhunyt | 1977. november 23. (73 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | fizikus |
| Tisztsége | egyetemi tanár |
| Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1925) |
| Sírhelye | Farkasréti temető |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Orbán György (Budapest, 1903. december 24. – Budapest, 1977. november 23.[2]) magyar röntgenfizikus, egyetemi tanár, a fizikai tudományok kandidátusa (1952).
 | |
|---|---|
 | Nem található szabad kép.(?) |
 | Orbán György arcképe |
Életpályája[szerkesztés]
Szülei Orbán Dénes és Louis Adél voltak.[3] 1925-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen matematika-fizika szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1925–1939 között az Erzsébet Tudományegyetem Orvostudományi Karának Orvosi Fizikai Intézetében dolgozott; 1937–1938 között igazgatója volt. 1929-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett Pécsen. 1929–1931 között tanulmányúton tartózkodott. 1934-ben a röntgenfizika magántanárává habitálták. 1941–1943 között Debrecenben a Középiskolai Tanárképző Intézet tanára, 1942-ben egyetemi rendkívüli tanár volt. Az Orvosi Fizikai Intézet fizetéstelen adjunktusa volt. 1943-tól az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) röntgenfizikusa volt. 1950-től az általa szervezett Országos Sugárfizikai Laboratórium vezetője volt. 1952-ben a fizikai tudományok kandidátusa lett. 1956-tól a Magyar Tudományos Akadémia Atommagkutató Intézetének osztályvezetője lett. 1956–1957 között a Kossuth Lajos Tudományegyetem Alkalmazott Fizikai Tanszékének tanszékvezető docense, 1957–1968 között egyetemi tanára volt. 1968-ban nyugdíjba vonult.
Munkássága[szerkesztés]
Tanulmányúton járt Bécsben, Heidelbergben és Berlinben. Bécsben fontos eredményeket ért el a Wilson-kamrával való méréseivel. A 87Rb általa meghatározott felezési ideje jelenleg is a legpontosabb értékek közé tartozik. Röntgenfizikai és ultraibolya sugárzással kapcsolatos szabadalmai voltak; részt vett sugárvédelmi szabványok és rendszabályok kidolgozásában, eredményeket ért el az I–131 diagnosztika kidolgozásában és bevezetésében. Cikkeit a Természettudományi Közlöny, a Matematikai és Természettudományi Értesítő és a Magyar Radiologia közölte.
Sírja a Farkasréti temetőben található.[2]
Művei[szerkesztés]
- Olajok fotoaktivitása (Mathematikai és Phsysikai Lapok, 1927)
- Váltakozó áramok elektromos ingerhatásairól (Pécs, 1929)
- Untersuchungen über die Radioaktivität der Alkalimetalle mit der Nebelstrahlmethode. Sitzungsberichte der Akademie der Wissenschaften in Wien (1931)
- A neutron sugarak (Természettudományi Közlöny, 1933)
- A nehéz víz koncentrációja az emberi szervezetben (OH, 1935)
- Über das Verhalten des Brechungsindex der Röntgenstrahlen. Zeitschrift für Physik (1935/7-8. 474-485)
- Küzdelem a zaj ellen (Pécs, 1942)
- Fizika (főiskolai jegyzet, Budapest, 1951)
- Röntgensugárzás (Budapest, 1954)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC11371/11454.htm, Orbán György, 2017. október 9.
- ↑ a b Gyászjelentése
- ↑ Születése bejegyezve a Bp. II. ker. állami születési akv. 3494/1903. folyószám alatt.
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- P. J.: Orbán György (1903–1977) (Fizikai Szemle, 1978. 6. sz.). Archiválva 2020. szeptember 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Tudósnaptár
További információk[szerkesztés]
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- A m[agyar] kir[ályi] Erzsébet Tudományegyetem és irodalmi munkássága. Az egyetem 25 éves fennállása alkalmából írta, szerkesztette és kiadta: vitéz Szabó Pál. Pécs, 1940. Dunántúli ny.
- Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8
- Orbán György. Pécsi egyetemi almanach 1367–1999 (Hozzáférés: 2022. január 28.)