Olasz farkas

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Olasz farkas
Lupo appenninico 3.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Kutyaalkatúak (Caniformia)
Család: Kutyafélék (Canidae)
Alcsalád: Valódi kutyaformák (Caninae)
Nemzetség: Kutyák (Canini)
Nem: Canis
Faj: C. lupus
Linnaeus, 1758
Alfaj: C. l. italicus
Tudományos név
Canis lupus italicus
(Altobello 1921)
Elterjedés
Present distribution of gray wolf subspecies-pl.gif
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Olasz farkas témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Olasz farkas témájú médiaállományokat és Olasz farkas témájú kategóriát.

Canis lupus Parc des Loups 001.jpg

Az olasz farkas (Canis lupus italicus) a farkas (Canis lupus) eurázsiai alfaja.

Előfordulása[szerkesztés]

Csak Olaszország területén és Svájc déli részén él.

Megjelenése[szerkesztés]

Közepes méretű alfaj, testhossza 110-148 centiméter, marmagassága 50-70 centiméter, tömege 25-45 kilogramm.[1]

Életmódja[szerkesztés]

Főleg nagyobb testű emlősökre, például zergékre, őzekre, gímszarvasokra és vaddisznókra vadászik, de kisebb állatokat és növényi eredetű táplálékot is fogyaszt

Története[szerkesztés]

A 19. század közepéig a farkas Olaszország összes hegyvidéki területén elterjedt fajnak számított.

Az emberi üldözés miatt (főleg, mert olykor elfogtak a farkasok néhány állatot a szabadon tartott juhok közül) a 20. század közepére az olasz farkas eltűnt az Alpok területéről és kihalt Szicília szigetén is. Az alfaj az 1970-es években érte el egyedszámának mélypontját. 1972-ben Luigi Boitani és Erik Zimen kezdte el az alfaj védelmére indított kampányát. Akkori felmérésük szerint csak 100-110 egyed élhetett. A védelemnek köszönhetően a farkasok egyedszáma növekedni kezdett és az 1980-as évekre elérte a 220-240 egyedet. A populáció a '90-es évekre megduplázódott, jelenleg mintegy 500-600 egyede élhet.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Viviani, Alessia; Gazzola, Andrea & Scandura, Massimo (2006), "Il Lupo: Un predatore sociale ed adattabile", in Apollonio, Marco & Mattioli, Luca, Il Lupo in provincia di Arezzo, Montepulciano (SI): Editrice Le Balze, pp. 29-43.

További információk[szerkesztés]